Élet a pálya szélén: Krakkói félévi bizonyítvány

0
398

Ahogy ígértem félévhez érvén összegzem az őszi történéseket a csapatnál. Ha röviden kéne összegeznem: elégedett vagyok. Ha hosszabban: nem vagyok teljesen elégedett.

De először is lássuk a tabellát:

Elégedetlen nem lehetek, hiszen csak a felsőház az elvárás, ehhez képest jelenleg dobogón állok és nemzetközi indulást érő helyen. Ez nyilván változhat és talán fog is, de remélem akkorát nem zuhanok, hogy ne legyen meg minimum a felsőház. Egy nagyobb zakót kivéve nem vagyok elégedetlen a mutatott teljesítménnyel sem. Egy kisebb hullámvölgyet leszámítva kiegyenlített az amit a csapat mutat. Elég sok a döntetlen, egyszerűen azok ellen akik behúzódnak és bunkert játszanak, nincs ellenszerem. A keretben is lett változás. És talán pont ezért tartom kicsit rizikósabbnak a második felét a bajnokságnak. Három játékos a román válogatott Hanca, a szlovák utánpótlás válogatott Siplak és Bartha távoztak. Hanca kevés játéklehetőséget kapott, és bár remek csere volt, de a nullás átigazolási kassza és a mínuszos fizetési keret miatt jól jött az FCSB 875.000 euros ajánlata. Siplak ugyancsak pados volt, így hagytam elmenni a Sandhausen gárdájához, míg Bartha akkora fék volt a csapaton, hogy örültem, hogy 73.000 eurot adnak érte, így mehetett is a fenébe. Rajta buktam 27.000 eurot. Bérek is szabadultak fel, és a kassza is gazdagodott. Persze ezek a változások azt vonják maguk után, hogy 17-19 éves játékosok kerülnek helyettük a padra. Ennyi rizikót megértek viszont.

A kupa. Na ott nagyon eltaktikáztam magam. A második körben a másodosztályú igen gyenge Wigry volt az ellenfelem. Dönthettem, hogy rotálok, pihentetem a kulcsjátékosokat, hogy a Lechia elleni bajnokin friss legyen a csapat, ezzel persze a kupát reckírozom, vagy felküldöm a legerősebb csapatomat, vélhetőleg tovább megyek, de jó eséllyel bukom a 3 pontot. Úgy döntöttem a bajnokságban még javíthatok, a kupában nem, menjen a legerősebb csapat. 90 percig hatalmasat mentünk, daráltam az ellenfelet, de gólt nem sikerült lőnünk. A rendes játékidő hosszabbításában aztán a 90+2. percben Lopes betalált nálam. A levegőbe csaptam, megvan! F@szt. A 90+6. percben az ellenfél egyenlített. Mondom ilyen nincs b@zdmeg. Egy qrva kontrából. Okés. És mivel más már nem történt jöhettek a büntetők ahol 6-5 arányban alulmaradtam. Ki volt az a szerencsétlen aki kihagyta nálam? Hát persze, hogy Bartha mester volt az. Így ezt buktam és a fáradt csapatom 2 pontot a Lechia ellen is bukott. A vezetőség ekkor joggal kezdett hisztizni, hiszen ők a legjobb 4 közé várták a csapatot. Nem jött össze.

Jelenleg túl vagyok a barátságos meccseken a szünetben és az első bajnokin is.

Egy meccset nyertem meg, két vereségem volt a többi döntetlen. Két magyar csapattal is játszottam, a Loki és a Kaposvár ellen. A Loki ellen x A Kaposvártól kikpatam, úgy, hogy egyébként momentumuk sem volt a meccseken. De ugye gólra játsszák. Egyébként a Wolfsburg ellen is remek meccset játszottam, egy igen vegyes csapattal, bár tény, hogy minden meccsre felforgatva,  főleg a perem emberekkel álltam ki. Az első tavaszi bajnoki meccsemen a 14-ik helyezett Arka ellen egy vérszegény 0-0 lett az eredmény. Beparkolták a buszt, és szokás szerint nem mentem semmire ellenük a hatalmas fölényemmel. Erre kell majd valamilyen megoldást találnom.

A féléves ténykedésemre egyébként egy 3-as osztályzatot adnék mindent összevetve.

A szezon végén újra jelentkezek. Köszönöm, ha elolvastad.