Alternatív valóság 6. rész

0
289

2019. Október

A szeptembert egy kicsit gyengébben zártuk mint az augusztust, ugyanakkor remélem, hogy a Willem elleni meccs visszavezet minket arra az útra, amikor ismét győzelmeket arathatunk. Talán nekem vannak túl nagy elvárásaim a csapattal szemben, de látom bennük, hogy mire lehetnek képesek, és augusztusban be is mutatták. Aztán lehet jön egy pár olyan meccs ami visszaránt a földre, és a realitások talaján tart, miszerint mi a középmezőnybe való csapat vagyunk, semmi több. Októberben három bajnoki, valamint egy Holland Kupa meccs vár ránk. A kupában természetesen illene tovább jutni, a bajnokságban pedig szerintem négy pont minimum elvárható. Végül lehet, hogy borul minden, ahogy az előző rész végén is mondtam. Egy dolog azonban biztos, hogy a hónapot a Heracles Almelo ellen kezdjük meg hazai pályán.

Heracles Almelo (O) 0-0

Nyolc forduló után a 17. helyen tanyáznak, mindössze egyetlen ponttal. Ez tipikusan olyan meccs, amelyet kötelező lenne behúzni akár több gólos különbséggel. Ugyanakkor ezek a csapatok képesek a legtöbb fejfájást okozni azzal, hogy beállnak a kapujuk elé, és nehéz megbontani a védelmüket, aztán egy kontrából szerzett góllal meg is vernek. Remélem ez nem fog bekövetkezni, türelmesen kell játszanunk, kivárni a megfelelő lehetőséget nekik pedig esélyt sem adni arra, hogy lekontrázzanak. Valami hasonlót kellene végrehajtanunk, amit az AZ is csinált ellenünk. Tervnek nagyszerűen hangzik, kérdés, hogy ebből mi valósul meg a pályán.

A válasz az, hogy csak részben valósult meg amit látni szerettem volna. Ugyanakkor azt is be kell vallani, hogy talán életem legunalmasabb 90 percén vagyok túl. Valószínűleg ennek semmi köze ahhoz, hogy Wright helyett ma Sinclair kezdett csatárként, mert előbbire az amerikai U23-as válogatottnál számítottak.

Hogy visszatérjek a meccsre, és próbáljak bármi értékelhetőt mondani róla. Az megvalósult, hogy birtokoljuk a labdát. Nem annyira, mint az AZ tette ellenünk, de ezt sikerült megvalósítanunk. Türelmesek is voltunk, nem adtunk nekik területet, és lehetőséget semmire. Ugyanakkor a negatívum is az, hogy túl türelmesek voltunk. Vártuk a megfelelő lehetőséget, de nem tettünk túl sokat azért, hogy létrejöjjön az a lehetőség. Nyilván ez a Heracles számára tökéletes volt, és ők sem tették meg azt a szívességet, hogy tálcán kínálják a három pontot.

Unalmas 90 perc után tehát egy gól nélküli döntetlennel zárult a találkozó, aminek mindenképpen a vendégek örülhetnek jobban. Már csak azért is, mert újabb válogatott szünet következik, ami után a PSV otthonába látogatunk.

PSV (I) 0-1

A nagy trió második tagja ellen is meg kell küzdenünk. A Feyenoord szétszedett minket teljesen, és ha reális akarok lenni, akkor nem várok mást a PSV elleni találkozótól sem. Sokkal jobb csapat, sokkal jobb játékosokkal, jóval többet megélt menedzserrel a kispadon. Nekünk azonban nem is ezeken a meccseken kell csillognunk, hanem az olyan csapatok ellen mint a Heracles. Ellenük pont nem sikerült, de mások ellen igen, szóval egy esetleges PSV elleni vereség sem fogja a kedvem szegni.

Ahogy arra számítottam sok sót nem ettünk meg ezen a találkozón. Kiemelendő, hogy a védekezésünk rendben volt. Természetesen kontrákra próbáltunk berendezkedni, tudtam, hogy ha kinyílunk, akkor nagyon csúnyán beleszaladhatunk a késbe. Az első játékrészben azonban nem igazán sikerült kontrát sem vezetnünk.

Ehhez mondjuk nagyban hozzájárult, hogy a PSV a 14. percben megszerezte a vezetést, és Mark van Bommel onnantól nem igazán küldte előre a srácait, inkább arra vártak, hogy majd mi megyünk előre. Olyan korán ezt még nem akartam meglépni, de mérkőzés késői szakaszában ez mindenképpen kötelező dolog.

Az első félidő ezen kívül viszonylagos unalomban telt. A félidőben mondtam a srácoknak, hogy folytassák úgy ahogy eddig, hiába van fölényben a PSV, ha egy kicsit elalszanak, akkor ellophatunk tőlük egy pontot. Ez inkább amolyan magam nyugtására szolgáló félidei beszéd volt, de amennyire láttam, a srácokkal is sikerült elhitetni, hogy működhet.

A második játékrész első 25 perce is ugyanolyan unalomba fulladt, amilyen az első 45 perc második fele volt. Ekkor szántam el magam a változtatásra. Wright is és Masika is csak szenvedett. Masika helyett beküldtem a fiatal Justin Coenen-t, valamint csatár posztra a rutinos Johnatan Opoku-t.

Ez a kettős csere majdnem azonnal be is jött, hiszen percekkel később ők ketten hozták össze a mérkőzés legnagyobb helyzetét. Coenen gólt is lőhetett volna, a kapus már verve volt, egy utolsó pillanatban érkezett blokk akadályozta meg abban, hogy megszerezze az egyenlítő gólt.

Ez a hatalmas helyzet felébresztette a PSV játékosait is, akik az utolsó negyed órában teljesen dominálták a meccset. Nagy helyzetet ugyan nem alakítottak ki, de minket sem hagytak kibontakozni, így egy gólos vereséggel kellett távoznunk Eindhoven-ből.

sc Heerenveen (I) 2-1

Újabb idegenbeli találkozó, ezúttal a Heerenveen ellen. Így 10 forduló után kijelenthetem, hogy ők egy olyan csapat, akik hasonló erőt képviselnek mint mi. Nagyjából ugyanazokat győzték le, mint mi, és azok ellen a csapatok ellen szenvedtek, mint mi is. Két hasonló tudású csapat csap össze tehát, és számunkra azért fontos ez a találkozó, mert ha sikerül nekik két vállra fektetni minket, akkor meg is előznek a tabellán. Ezt nyilván nem szeretném, mindenképpen rendet kell rakni a fejekben a PSV elleni vereség után. Tudatosítanom kell a srácokban, hogy nekünk nem velük kell felvenni a versenyt, hanem a Heerenveen-nel. Egyelőre, pár szezon múlva talán már más lesz a helyzet.

Mivel két azonos képességű csapat csap össze, így úgy gondoltam, hogy egy semleges mentalitással futunk ki a pályára. Nem gondolom őket jobbnak, hogy beálljunk védekezni, ugyanakkor sokkal rosszabbnak sem, hogy nekik ugorjunk. Ez a mentalitás meg is hozta gyorsan az eredményt. Igaz, hogy egy pontrúgás kellett hozzá, de a 9. percben Pachonik bólintott a kapuba egy szöglet után.

Ebben eddig nagyon jók voltunk, hogy ha megvan az előny, akkor azt nagyon jól tudtuk tartani, valamint büntetni a kinyíló ellenfeleket. Ettől még nem álltunk vissza, és érthető okokból a Heerenveen sem akart kinyílni még. Az első félidőt ettől függetlenül domináltunk, bár a kapuba nem tudtunk ismét betalálni, így maradt az egy gólos előny.

A második játékrész elejét egyik csapat sem hajtotta meg igazán. Részünkről erre nyilván nem is volt szükség, de a hazaiak sem akartak még kinyílni. Aztán az utolsó 25 percre váltottak, ahogy én is tettem előző héten. Velünk ellentétben, ez nekik meghozta az áttörést. Igaz, nekik is egy pontrúgásra volt szükségük ehhez. Egészen pontosan egy büntetőre, amit Hicham Faik értékesített a 71. percben.

Mivel a mérkőzés jó részében domináltuk őket, így az utolsó 10 percre teljes támadást rendeltem el. Itt volt már végre az ideje, hogy ne gyáván álljak az ilyen döntéseknél, hanem kockáztassak. Nyilván ez sokszor a meccs képétől is függ, de ezúttal bejött a változtatás. Szép összjáték után Yeboah találta magát a kapu előtt. Elég kiszorított helyzetben volt, de sikerült megoldania, így a 87. percben ismét előnybe kerültünk.

Mivel már alig volt hátra a találkozóból, így próbáltuk megölni az utolsó perceket, amit sikerrel meg is tettünk, így nagyon fontos győzelmet arattunk idegenben.

Almere City (I) 1-1 (5-4p)

A hónap utolsó találkozója egy Holland Kupa ütközet lesz. Ellenfelünk a második vonalban szereplő Almere City gárdája lesz. Rögtön az első fordulóban bekapcsolódunk a küzdelmekbe, és a vezetőség a harmadik forduló elérését tűzte ki célul. Nem csak emiatt kötelező a továbbjutás, hanem mert nyilvánvalóan illene egy alacsonyabb osztályú csapat ellen tovább lépni. Pláne úgy, hogy mindössze a 17. helyet foglalják el a 20 csapatos másodosztályban. Nincs kétségem, hogy be fognak állni védekezni, ugyanakkor bízom benne, hogy vagyunk annyira jó csapat, hogy képesek legyünk feltörni a védelmüket, és magabiztosan tovább lépni.

Schafer a meccs előtt egy nappal összeszedett egy sérülést, szóval őt pótolnom kellett a védelem tengelyében. A választásom végül Damian van Bruggen-re esett. Lehet, hogy ezt a változtatást nem is említem meg, ha nem lenne jelentősége. Azonban a kényszerből játszó van Bruggen Yeboah középre tett labdája után már a 6. percben megszerezte a vezetést.

Az előző meccsnél már mondtam, hogy ha nálunk az előny, akkor nagyon jók vagyunk. Nyilván nem vártam, hogy az Almere ész nélkül fog támadni, de előbb-utóbb kénytelenek lesznek, ha szeretnének tovább menni a kupában. Érdekes módon nem tudtuk őket teljesen ledominálni, talán azért mert a srácok úgy gondolták, hogy ezt a meccset 50%-on is behúzzuk. Azt azonban mindannyian tudjuk, hogy ilyenkor szokott jönni a feketeleves.

Az első félidőben már nem volt komoly akció, így egy gólos előnnyel mehettünk pihenni. Emlékeztettem a srácokat, hogy türelmesnek kell lennünk, ki fognak nyílni a hazaiak, és akkor megbüntethetjük őket. Szerencsére a srácok tartották is magukat a megbeszéltekhez, vártak a megfelelő pillanatra. Nem úgy tűnt azonban, hogy a hazaiaknak bármilyen szándéka lenne kinyílni.

Nekünk is teljesen nyilván megfelel, és ahogy teltek a percek egyre inkább lankadt a figyelmünk. Jött a 87. perc, és az a bizonyos feketeleves. A semmiből egyenlített az Almere Noa Lang révén. Nagyon úgy tűnik, hogy ők sokkal türelmesebbek voltak, és sikeresen bele altattak minket a meccsbe.

Ez a ráadás nekünk nagyon nem hiányzik, 2 nap pihenőnk volt, és újabb 5 nap múlva újra pályára kell lépnünk. Az azonban az előnyünkre válhat, hogy a mi erőnlétünk jobb mint a hazaiaké. Természetesen küldtem előre a srácokat, nem volt helye már az óvatosságnak. A büntetőpárbajt mindenképpen el akartam kerülni, ott már nem teljesen a saját kezünkben van a sorsunk. Amennyiben a hosszabbításban kapunk ki, mert nagyon kinyíltunk, még az is emészthetőbb, és jobban le tudom nyelni.

Az extra 30 perc nem hozott értékelhető akciót egyik csapat részéről sem, szóval jöhetett a hirtelen halál. Rögtön az első kör végén előnyben voltunk, mert Kirschbaum megfogta az első büntetőjüket. Yeboah aztán ezt el is dobta. A negyedik körig fej-fej mellett haladtunk, majd a gólszerző Noa Lang büntetőjét is megfogta Kischbaum. Jött Röseler az utolsó körben, ha belövi, továbbjutunk.

Megremegett a lába, a hazaiak nem hibáztak, így folytatódott a párbaj. Nem sokáig azonban, mert a hetedik körben ismét hárított Kirschbaum, és mivel korábban van Bruggen nem hibázott, így mi mehetünk tovább a második fordulóba.

A kupában nehéz szülés volt, de végül sikerült tovább menni. A bajnokságban négy pontot vártam, azt is sikerült teljesíteni, szóval egy rossz szavam sem lehet az októberi teljesítményünket illetően. Hoztuk amit kellett, se többet se kevesebbet. A hónap végén még mindig a 7. helyen vagyunk a tabellán, amivel továbbra is felülteljesítünk. A november azonban egy kicsit húzós lesz, mert öt bajnoki vár ránk, és az egyik Hollandia legnagyobb csapata ellen, hiszen az Ajax látogat hozzánk.