Alternatív valóság 5. rész

0
249

2019. Szeptember

Szeptemberben mindössze három találkozó vár ránk válogatott szünet miatt. Nem tudom ez a plusz egy hét szünet nekünk mennyire tesz jót. Formában voltunk, zsinórban négy találkozón bizonyultunk jobbnak az ellenfelünknél. Nem szeretném, hogy ez a kihagyás kizökkentsen minket, és jó lenne ott folytatni a jó szereplésünket ahol abbahagytuk. Persze, a tabella nem a realitást mutatja, azzal, hogy a harmadik helyen foglalunk helyet. Az augusztusban mutatott játékunk alapján azonban azt mondom, hogy lehet esélyünk mondjuk egy Európa Liga szereplést érő helyen befutni. Nyilván ez egyelőre nagyon távoli dolog, de úgy érzem ez reális célkitűzés lehet. Ez mind csak álmodozás, az azonban biztos, hogy a válogatott szünet után az AZ csapatához látogatunk.

AZ (I) 0-2

A válogatott szünetben egyedül Masika volt az aki pályára lépett, és igen jól szerepelt a kenyai válogatottban. A Burundi elleni találkozót az ő gólja döntötte el, és remélem ezt a formát visszahozza magával Hollandiába is. Egyre biztosabb vagyok benne, hogy 2020 nyarán őt meg kell szereznünk, ehhez azonban szükségünk lesz egy kis pénz felszabadítására. Vagy jó szereplésre, ami magával vonzza a fizetési keretünk növekedését is. Utóbbi persze sokkal jobb lenne, de ezen még ráérek agyalni. Ezen is csak azért volt időm egy kicsit gondolkozni, mert a csapat összeállításán nem nagyon kell. A csapat adja magát, szállítja az eredményeket, és szerencsére eddig a sérülések is elkerülnek minket, szóval nincs semmi okom változtatni az eddig jól bevált formulán.

Hiába állnak csupán a 10. helyen azért az AZ olyan csapat, akikre nem árt figyelni. Ezt be is bizonyították már a találkozó elején. Tudtam, hogy képesek ugyanarra amire az RKC is képes volt ellenünk. Nevezetesen eldugni a labdát, és kivárni a megfelelő lehetőséget. Azonban az AZ egy olyan csapat, akik képesek is befejezni a helyzeteket. A labda nélkül pedig nekünk nem lesz lehetőségünk gólt lőni.

A 18. percben sikerült is mattolniuk a védelmünket, egy középre tett labdát Ferdy Druijf fejelt a kapuba. Ezen a meccsen bevallom gyáva voltam agresszívebb letámadást alkalmazni, és valamilyen szinten érthető is, hiszen még így is sikerült a kapuba találniuk.

Nem kellett volna sokat várni az egyenlítésre, hiszen a 23. percben Masika futott el a jobb szélen, és ment egészen a kapuig. Sikerült is elgurítania a kapus mellett a labdát, majd a kapufa érintése után a gólvonalon gurult végig. A VAR szerint nem haladt túl a gólvonalon, így nem ért gólt ez az akció.

Bő tíz perccel később Wright-ot is sikerült kiugratnunk, azonban ő nem tudott a kapus eszén túljárnia, akinek sikerült szögletre mentenie. Az első játékrészben már nem adódott helyzet, azonban annak örültem, hogy sikerült a félidő második felében nagy helyzeteket kialakítanunk, és szerettem volna erre alapozni a második 45 percet.

Az persze nem akartam, hogy nagyon kinyíljunk, de éreztem, hogy benne van a játékunkban az egyenlítő gól. Masika-ból azért kivett a válogatott találkozó, gondolkoztam rajta, hogy a második félidőt már nélküle kezdjük meg. Végül arra jutottam, hogy még egy negyed órára fent hagyom, mert a puszta jelenléte is sok veszélyt hordoz magában.

Végül nem sikerült annyira megnyomnunk a félidő elejét amennyire szerettem volna az AZ pedig teljesen eldugta előlünk a labdát. Masika helyét végül Sinclair vette át, akinek sikerült megtörnie a jeget az RKC ellen is. Azonban ezen a meccsen ez a váltás sem jött be, ez sem hozta meg az áttörést. Az utolsó 20 percre úgy voltam vele, hogy itt az ideje egy kicsit jobban letámadni őket lesz ami a lesz alapon.

Nem is kellett sok, hogy történjen valami. A baj, hogy ennek a változtatásnak mi ittuk meg a levét. A 73. percben Aboukhlal is a kapuba talált, kettőre növelve a hazaiak előnyét. Ezután visszaálltunk a megszokott játékunkra, hogy ne kapjunk többet, két gól nem volt a játékunkban, pláne nem bő negyed óra alatt. Ezt a békát le kell nyelni, el kell ismerni, hogy jobban játszott az AZ. Azonban nagyon remélem ez nem egy formahanyatlás kezdete.

FC Utrecht (I) 0-3

Szerencsére a következő fordulóban egy olyan csapat otthonába látogatunk, akik ellen minden esélyünk megvan a javításra. Eddigi hat ellenfelükből hárommal már mi is találkoztunk. Nekik öt pontra futotta ellenük, míg nekünk 9-re, szóval az előjelek kedvezőek. A védelmük viszont nagyon stabilnak tűnik. Minden meccsüket megússzák egy kapott góllal, azonban támadásban kicsit súlytalanok. Engem az sem zavar, ha csak egyetlen góllal sikerül őket felülmúlnunk, csak az számít, hogy sikerüljön újabb pontokat begyűjtenünk.

Természetesen az AZ elleni meccs után nem eszközöltem semmilyen változtatást, továbbra is tartom, hogy ezekkel a játékosokkal, és taktikával van a legjobb esélyünk jó eredményeket elérni.

A tervek aztán sok esetben mehetnek is a kukába. Erről a meccsről is ezt lehet nagyjából elmondani. Két dolog és lehetőség van, amik között nem tudok dűlőre jutni. Az egyik, hogy augusztusban nekünk minden ami lehet összejött, és sikerült meglepnünk nagyjából mindenkit a játékunkkal. A másik, hogy most az ellenfeleinknek jön össze minden, és azért jönnek ezek az eredmények.

Egy dolog teljesen biztos, az első 45 percét ennek a meccsnek átaludtuk. Nincs erre jobb szó, nyilván az én felelősségem is, hogy nem tudtam megfelelően feltüzelni a srácokat. Támadást alig építettünk, inkább csak a pályán voltuk. Szigorúan csak testben, mert nagyjából ész nélkül szaladgáltunk, és rugdostuk a labdát. Ennek az eredménye 2-0-s hazai vezetés a félidőben.

A második játékrészben kicsit magunkra találtunk, Wright-nak megvoltak a lehetőségei, de négyből egyetlen egy az egy elleni szituációt sem sikerült megnyernie a kapussal szemben. Neudecker próbálta őt labdákkal tömni, de szélmalomharc volt az egész. A 69. percben találtak egy harmadik gólt is szöglet után, mert a védelmünk biztos ami biztos alapon a második félidőre sem futott ki.

Három gólos vereséget szenvedtünk egy olyan csapat ellen akik eddig minden meccsükön maximum csak egyszer tudtak a kapuba találni, és nem sikerült gólt rúgnunk nekik, holott minden meccsükön kapituláltak. Nem voltam még ennyire feldúlt egyetlen meccs után sem, de most sikerült a srácoknak felbőszíteni. Ennyire gyalázatos játékkal előrukkolni egy olyan csapat ellen akik ellen minimum egy ponttal kellene távoznunk elfogadhatatlan.

Willem II (O) 2-1

Talán egy hazai meccs, és a szurkolók biztatása meghozza a csapat eszét. Nyilván az előző héten mutatott “produkció” után jobban meghajtottam őket ezen a héten. Pláne, hogy a Willem is szárnyal egyelőre. Pontosabban fogalmazva, ők még mindig, mi pedig úgy tűnik egy kisebb hullámvölgybe kerültünk. Kezdem egyre inkább azt érezni, hogy a válogatott szünet inkább hátrányunkra vált, mint előnyünkre. Vagy kiismerték a játékunkat az ellenfelek, és alkalmazkodtak. Az előző héten mutatott játék, és a Willem jó szereplése miatt, már annak örülnék, ha egyetlen pontot itthon tudnánk tartani.

Egyetlen változtatás történt, az is kényszerű okokból. Scheimann, a balhátvédünk, begyűjtötte ötödik sárga lapját, így a Willem elleni találkozón nem léphet pályára, a helyét Roel Janssen veszi át. Nem emiatt, hanem mert kicsit tartok a vendégektől az előjelek ismeretében ezen a meccsen egy kicsit óvatosabb megközelítést választottam.

Ez a döntés nagyon hamar ki is fizetődött. Egy kontra után már a második percben meg is szereztük a vezetést Wright révén. Ez pláne azért volt jó, mert alapból kontrákra rendezkedtünk be, nekik pedig pláne jönniük kellett előre, ha szerettek volna valamit elérni. Ennél jobban tehát nem is alakulhatott volna a kezdés számunkra, és nagyon úgy tűnt, hogy a hazai pálya előnye ezzel tényleg meglehet.

Azonnal ugyan nem, de szépen lassan egyre inkább előre merészkedtek a vendégek. Ez pedig a félidő vége előtt újabb alkalmat adott Wright-nak a gólszerzésre. Az Utrecht elleni meccsel ellentétben ezúttal nem hibázott, ezzel kettőre növelve előnyünket a 39. percben. A szünetre tehát megnyugtató két gólos előnnyel mehettünk. A fordulás után pedig semmi más dolgunk nem volt, mint ugyanazt játszani, mint az első 45 percben.

Így is tettünk, de lassan már nem is érezném, hogy Eredivisie meccsen vagyok, ha nem kerülne elő a VAR. Szerencsére ezúttal minket segített, hiszen a 67. percben kapuba talált a Willem, amit végül les miatt érvénytelenítettek. Egyre jobban támadott a vendég csapat, ami végül eredményre is vezetett, bár már későn. Szöglet után a 89. percben Jordens Peters átlövésével szépítettek, de a ráadás perceiben már nem tudtak újabb gólt szerezni, ami azt jelenti, hogy nem zárjuk pont nélkül szeptembert sem.

A hónap eleji optimizmusom kicsit alább hagyott, valamilyen szinten érthető okokból. Az AZ elleni meccs várható volt, az Utrecht elleni vereség nagyon nem, valamint a Willem elleni győzelem sem. Realistán tekintve a dolgokra, ez a megszerzett három pont teljesen elfogadható, pláne annak ismeretében, hogy a középmezőnyt várják tőlünk. Ennek ellenére még mindig az 5. helyen vagyunk a tabellán, ami elég hízelgő. Októberben újabb három bajnoki meccs már ránk, valamint megkezdődnek a Holland Kupa küzdelmei is. Elvárásaim nincsenek, mert ez a hónap bebizonyította, hogy úgyis borulnak…