Szicília feltámad! – 5. rész: Bajnoki cím a semmiből!

0
305

Ilyet még nem tapasztaltam! Egy forduló után álltam az élen a Serie C/B-ben, az is az utolsó után volt. Feljutott a Palermo! Még feljebb! Még magam se értem, hogyan!

Persze féltávnál sem volt reménytelen a helyzetem, hiszen az első és a hetedik helyezettet ősszel csak hat pont választotta el egymástól. Gyors magamra találásomnak köszönhetően pedig én is becsatlakozhattam a tömegbunyóba. Optimista lehettem az előző rész végén.

Januárban két vereséget szenvedtem három meccsből, de két nagy esélyes, a Cesena és a Vicenza vert meg. Ez alaposan átformálta az önértékelésemet, hiszen elhittem, hogy akár még az első hely is összejöhet. A két zakó azonban arra a következtetésre juttatott, hogy ne legyek hiú, nem vár csodát a vezetőség sem, egyelőre legyek a „Best of the Rest” és kész.

Aztán voltak nagyobb bajaim is persze: sérülések. Mindig rakosgatni kellett a játékosokat oda-vissza, hogy mindig a legjobbak, s egyben legegészségesebbek legyenek a pályán. Andrea Accardi majd féléves sérülésével például az eddigi telitalpas balbekkem, Roberto Crivello, került át a jobbszélre, a helyét pedig az eddig támadóbb szerepű Giovanni Della Corte vette át. Majd Raimondo Lucera többhetes kihagyása miatt 4-4-2-ről 4-1-4-1-re váltottam, mert rajta és Simone Magnaghin kívül nem volt használható(nak vélt) csatárom. Nem is alakult jobban a február sem, négy meccs: két győzelem, két vereség. Nem volt sok apelláta, akarom mondani: döntetlen, a 2020/2021-es szezonban. Vagy Impala, vagy semmi. Aztán tavasszal hiába vert meg otthon egy másik aspiráns, a Triestina és hiába maradt két pont Pesaróban, nem estem ki a pikszisből.

Öt fordulóval a vége előtt még mindig hatalmas volt a tumultus az élen. Hat csapatnak volt matematikai esélye az egyetlen feljutást érő helyhez, az elsőhöz, köztük nekem is. A 33. fordulóban egy másik pályázóval, a Pordenonéval találkoztam, ráadásul otthon. Egy nagyon hajtós meccsen azonban 3-2-re kikaptam. Bizonytalan volt a védelem, pontatlan a támadó sor. Úgy éreztem, elszálltam. Főleg, hogy a sérülések és az eltiltások ezután sem kerültek el. Ahogy azt sem kerülhettem el, hogy ezek miatt olyanokat is betegyek keret peremembereiből, akikkel csak a létszám lett meg valójában, ami a kezdőt illeti.

Ám láss csodát, a Pordedone elleni vereség után, minden meccsemet megnyertem! Volt, hogy csak egy sovány 1-0 jött össze szinte B csapattal. Aztán kiderült, hogy van harmadik csatárom is, Gabriele Savino révén, akit az akadémiáról hoztam fel a háttérstáb javaslatára. Kellett is az új ember, mert szegény Magnaghi a pocsék szezon kezdet ellenére eljutott 12 gólig (s gólkirály lett ezzel házon belül), de sérülés miatt lemaradt a bajnoki hajráról.

Elérkezett az utolsó forduló és második helyen találtam magam, kettő pontra a Cesenától. Ketten maradtunk. A sorsom nem az én kezemben volt, de a Cesena pont a továbbra is erős, ám már reményvesztett helyzetű Pordedonéhoz látogatott. Azon a bizonyos 2-3-as meccsen azt hittem, hogy a zöld-feketék fosztottak meg a bajnoki álmoktól, végül ők váltották valóra!

Én Fermanában teljesítettem a kötelező feladatot, nyertem 2-0-ra, eközben viszont a Cesena kikapott 1-0-ra. A 64. percben jött azon a mérkőzésen a gól, így a sajátunkon inkább az élő tabellát néztem. Végül nem hiába! Elképesztő! A Palermo lett a Serie C/B bajnoka 2020/21-ben, még hozzá a semmiből! Egy fordulót követően voltam első…

Mióta ezzel a játékkal játszom, hajtottam én már végre csodákat, de most egy szedett-vetett társaságból csináltam bajnokot és másodosztályú csapatot. Anyagi muníció híján ingyen igazolható játékosokkal töltöttem fel a keretet. Persze nem szerződtettem bárkit, de a 70-73 körüli reportok is meggyőztek egyes játékosokról.

Az egész bajnokság tele volt azonban ellentmondásokkal. Mindössze az ötödik legtöbb gólt lőttem (55), de a második legkevesebbet kaptam (36). Hasonló statisztikával zárta a szezont az Alto Adige (50-31), azonban ők csak az ötödik helyre futottak be, pedig messze ők gyűjtötték a legtöbb pontot hazai pályán, míg én ebben a tekintetben csak a hetedik lettem? Mégis, hogy tud akkor egy ilyen csapat bajnok lenni?

A válasz egyszerű: győzelmekkel. 23 alkalommal, mindenkinél többször, szereztem meg mind a három pontot, így a 11 vereség is belefért. Mindemellett az idegenbeli tabellát is megnyertem. Viszont több győzelmet arattam a Renzo Barberától távol, mint ott. Csupa abszurdum. A csapat azonban fegyelmezetten védekezett, intenzív játék ellenére, és mindig akadt valaki, aki bekotort 1-2 gólt.

Ám amilyen hektikus és többszereplős volt a bajnokság (mint pl. a valóságban most a Bundesliga), annál lehetségesebb, hogy ilyenkor egy ilyen csapat ér révbe, mint a Palermo. Ez sem változtat a lényegen, mert…

SERIE B, JÖVÜNK!!!!