Szicília feltámad! – 4. rész: A változás állandósága

0
296

A Palermóval indított karrierem második szezonját már a Serie C-ben kezdhettem. Itt már viszont nem volt buli minden meccs, mint a D-ben.

Tartalmas mercato után vethettem bele magam a harmadosztály küzdelmeibe, ahol végül a B-csoportba raktak be. Az előrejelzések alapján a 20 fős mezőny 5. helyére várnak a bukik, és a vezetőség is a stabil felső házi szereplést várja el leginkább.

A nagy bevásárlást – vagyis inkább az ingyen célpontok gyűjtögetését – azzal a céllal vittem véghez, hogy a keretet 3-5-2-es felálláshoz szabjam. Az élet is azonban olyan, hogy hiába tervezünk meg előre valamit, valami másra bukkanunk és csodák csodájára az lesz a jobb. Még a legelején 4-1-3-2-ben akartam játszani a negyedosztályban, de pár meccs után átálltam 4-3-3-ra, majd innen jutottam a 3-5-2-re. Mindig kellett valami új, mert egy idő után nem működött az éppen aktuális szisztéma, még az agyonnyert negyedosztályban sem!

Persze egy támpont mindig kell. Seneca is megmondta (’tán), hogy Semmilyen szél nem kedvez annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart. Kolumbusz Kristóf pedig Indiába akart menni, mégis Amerikát találta meg. Nos, én is valami ilyesmi helyzetbe esek bele egyfolytában. Minden esetre élt a bizodalmam a kitűzött felállás iránt. Volt is miért, hiszen az első nyolc meccsből ötöt megnyertem vele egy döntetlen és két vereség mellett. Végül is ez meg is felelt az elvárásoknak.

Intő jel volt azonban, hogy kettőnél több gólig nem jutottam el egy meccsen sem. Az új top-csatár, Simone Magnaghi helyett pedig a két új wing-back, Jonathan Castillo (4) és Giovanni Della Corte (2) szállította a gólokat az új középpályás, Urban Zibert (5) mellett. A tiszavirág életű Serie C Kupa szerepléssel pedig el is kezdődött a vesszőfutás, ami egy hatmeccses nyeretlen szériát (4 vereség, 2 döntetlen) eredményezett. Ennek legfájóbb pontja az őszi bajnok Vicenza elleni 5-1-es zakó volt.

Az utolsó iksz azonban már átvezette a csapatot az új koncepcióba. Az őszi negyedik Pordedone ellen egy 4-4-2-es felállást dolgoztam ki, ahol a két középpályás a védekező középpályás posztján játszik. Korábbi „kalandjaimban” is bebizonyosodott, hogy a ’Segundo Volante’ és a Szűrő ember kettőse nagyon jól kiegészítik egymást. Zibert az offenzív, verőembernek pedig Erdis Kraját szándékozom beépíteni. Az albán bekket nem érdekelte még az előző szezon végén egy új szerződés, de mivel ősszel nem talált magának új csapatot, „meggondolta magát”. Most azonban egy új poszton számolok vele.

Egy sorral előrébb van két szélső, melyek közül a baloldali tükörszélsőt játszik Danilo Ambro személyében. A támadó sorban pedig Magnaghi ’Pressing Forward-ként’ ő maga is kiveszi a részét a védekezésből, míg Raimondo Lucera Hamis kilencesben való szerepeltetése megadja tehetséges akadémistámnak a lehetőséget, hogy szélső erényeit szabad mozgásban érvényesítse. Az új koncepció lényege egyrészt a megújulás és az attól várt pozitív élmény volt, meg persze az is, hogy az eddigi strukturáltság helyett most valami „káosz-szerűvel” bolygassam meg az ellenfelek sorait.

Ha azt nézzük, be is jött! Az ősz utolsó 8 meccsén csak egyszer kaptam ki, akkor is azért, mert az Arzigano Valchiampo ellen majd egy órát játszhattam emberhátrányban. 2-3 hónap után pedig végre megjöttek Magnaghi góljai is (4).

A négygólos triestinai győzelem kezdőcsapata. Az ősz legjobb meccse volt.

S nyilván fel lehet tenni a kérdést, mi lesz azzal a három középhátvéddel, akiket még a 3 védős rendszer miatt szerződtettem Ugyebár most már ezen a poszton egy emberrel kevesebbre lesz szükségem. Ez a játék azonban néha egy szívtelen forgatókönyv író. Az őszi szezon utolsó meccsén egyik legjobb hátvédem, Andrea Accardi ugyanis bokatörést szenvedett – 5-7 hónap, oda a szezonjának. Úgyhogy itt a lehetőség.

A harmadosztály B-csoportja eddig igencsak hektikus harcot hoz az első helyért. 18 forduló után az első Vicenzát és hetedik Alto Adigét csak hat pont választja el egymástól. A megújulásnak köszönhetően pedig én is tagja vagyok ennek a nagy kavalkádnak. Hatodik helyen állok 33 ponttal, négy egységre az első helytől, ami féltávnál igencsak biztató.