Szicília feltámad! – 3. rész: Ingyen konhya és egy kis Moneyball

0
297

Az első lépés könnyedén sikerült a Palermóval. Szinte röhögve lettem bajnok az első szezonban a Serie D I-csoportjában, de az új évad már a harmadosztályban telik majd. Volt dolgom a csapattal, nem is egy…

A nulladik után most egy újabb olyan epizód következik, mely kicsit „passzív”. Meccsek helyett most essék szó a keretről, annak képességéről. Lassan 10 éve lesz, hogy játszom ezzel a játékkal, azonban ekkora kihívást még nem vállaltam, mint most.

Csak a rend kedvéért: miután a valóságban anyagi helyzet és egyéb okok miatt negyedosztályba száműzték a Palermo csapatát, elhatároztam, hogy az FM20-ban feltámasztom a Szicíliai csapatot. Hogy miért éppen őket választottam, bővebben kifejtem a nulladik részben.

A rózsaszín-feketék nagy krach-ja után mindenét elveszítette a klub, ami biztosította addigi helyét a Serie A és B mezsgyéjén: a tőkét és a játékosokat egyaránt. Egy halom olyan játékos várt rám az első szezonban, aki vagy ígéretes fiatal (a maguk nemében) és kölcsönbe került vissza nevelő egyesületéhez azonnal, vagy ingyen szerződtették őket. Majdnem mindenkinek csak egy évig tartott a megállapodása, így bőven fenn állt a veszélye annak, hogy eladásuk helyett ingyen távozással nem tudok majd tornászni azon a mindössze hatszámjegyű muníción, ami a rendelkezésemre állt átigazolásokra és bérezésre. Az olasz harmad- vagy negyedosztály, vagy a csapatom pedig nem egyezett meg az érintett játékosok zömének ambíciójával.

A legnagyobb űrt Alessandro Martinelli hagyta maga után. Nemhogy a középpálya, a csapat ékköve volt, 33 meccsen 16 gólt és 15 gólpasszt osztott ki az első szezon alatt. Természetesen megpróbáltam maradásra bírni, de a tárgyalóasztalig nem jutottunk el. Végül a Leeds csapott le rá. Hasonlóan jó volt a klub saját nevelésű játékosa, Luigi Mendola is, akit a szétesés után a Vibonese szerződtetett, majd postafordultával rögtön vissza is adták nekem kölcsönben, Mendolának azonban nem volt honvágya. A két albán, Erdis Kraja (Atalanta, CB) és Massimiliano Doda (Sampdoria, RWB) pedig annak ellenére nem akart maradni, hogy a szezon végeztével nem csak a kölcsönszerződésük járt le, hanem az eredeti munkaadókkal való kontaktusaik is.

Mindenki mással, akivel volt tervem, maradtak, de természetesen voltak olyanok is, akiken túl akartam adni. Egy szó, mint száz: építhettem az új keretet. A szerény anyagi helyzet miatt azonban nem igazolhattam le akárkit. Kicsit hajazott a helyzet a Moneyball fogalmára, mely a baseballban ismert, s nagyjából azt jelenti, hogy az edző azokból a játékosokból gazdálkodik, akik a rendelkezésre állnak – ha kell, akkor például egy dobó játékost elkapóként vet be. Én pedig jóformán csak azokra számíthattam, akik szabadon igazolhatóak voltak.

Az összes létező posztra kellett legalább egy ember hiánypótlás vagy a minőség növelésének érdekében. Még az első szezon téli transzfer ablaka során vettem meg a Reggiana középpályását, Francesco Salandriát 51 ezer euróért. Kiegészítő emberként számoltam vele, hiszen ekkor már a 3-5-2-vel dolgoztam, és be lehetett vetni a jobb szélső hátvéd posztján is. Aztán tavasz közepén ingyen tudtam szerződtetni a 34 éves Franceso Corapit, afféle gyors megoldásként. Nyáron a legdrágább üzletet a Urban Zibert megszerzésével kötöttem meg. A Reggina szlovén középpályása 165 ezer eurómba került, de hasonló karaktere volt, mint Martinellinek, így muszáj volt megszereznem.

A három CB-s rendszer miatt középhátvédekre is volt szükségem, így gyakorlatilag összehoztam egy második bekk-sort (Petta, Druksic, Menichino (kölcsön, Benevento), szabadon igazolható játékosokból. Kellett egy teljesen új és vérbeli jobbfutó (Johnatan Castillo) és egy balos is, aki leveszi Crivellóról a terhet (Giovanni Della Corte). Az átalakítást pedig a támadó harmad sem úszta meg, ugyanis Sforzini és Trentacoste nagyon kevésnek bizonyult volna a harmadosztályban. Helyükre megszereztem Simone Magnaghit és kölcsönvettem a Brescia növendékét, a 20 éves Raul Torregrossát.

Dióhéjban a számadás: félév alatt egy kezdőcsapatnyi „állományt” hoztam össze, melyből két játékosért fizettem, kettőt kölcsönvettem a többi hét viszont ingyen volt igazolható. Célpontjaimat a 3-5-2-s felállás szellemében választottam ki.

A következő részben pedig az is kiderül, hogy mire jutott ez a kissé szedett-vetett csapat egy új, de erősebb bajnokság első felében!