Szicília feltámad! – 1. rész: Nem ide tartozunk

1
506

Elindult a karrierem a Palermóval, a Serie D I-csoportjában pedig féltávhoz érkeztünk.

Túl vagyok már 17 fordulón. Jelenleg így állok: 13 győzelem, 3 döntetlen, 1 vereség, 58 rúgott, 8 kapott gól. Ennyire cinikusan még nem éltem meg azt, hogy első vagyok bárhol is. Ugyanis már a mostani keret megüti legalább a harmadosztályt, erre utal a szezon előzetesben megírt 1.2-es odds is a bajnoki címre.

Az előző részben megszellőztettem már, hogy egy esztétikára törekvő taktikával és 4-1-3-2-es felállással terveztem az idényre, de hamar rájöttem, valami teljesen más kell. Úgy jutottam erre a döntésre, hogy az első fordulóban még 5-0-ra ütöttem ki a Biancavillát, ám a meccs majdnem 4/5-ét emberelőnyben játszhattam. Megfelelő technikai képzettség és elegendő szélsők hiányában nem ez volt a járható út. Végül a keretre szabtam a taktikát, mert a nullához tendáló anyagi muníció miatt nem tehettem meg ezt fordítva.

Nem túl izgi még…

A három csatáros 4-3-3-ra tettem a voksomat. Középen áll egy lesipuskás, két mélységi támadó között, akik támogatják a befejező embert. Hármójukat a két szélső hátvéd és egy ’mezzala’ támogatja mélységből, a labdabirtoklást pedig egy klasszikus irányító egy védekező középpályás és a két játékszervező középhátvéd biztosítja.

Célirányos stratégia, mert ahelyett, hogy minden támadásépítés precízen kimért lenne, arra törekszik, hogy bárki, aki képességéhez mérten lövőhelyzetbe kerül, tüzelhet is. Mindenki kiveszi a részét a gólgyártásból. Azért Giovanni Ricciardo révén egy csatár vezeti a házi góllövő listát 12 találattal, de a középpálya két oszlopa, Luigi Mendola és Alessandro Martinelli csak 3-mal van elmaradva tőle, összességében pedig hét játékosom van, aki legalább három gólig eljutott. Azért majd a majom inkább a következő szezonban ugrik a vízbe, egy osztállyal feljebb.

Merthogy a feljutáson már most nem kell stresszelni. A csapat nem az őt megillető helyen van még. Utcahosszal vezetem a bajnokságot, a hatalmas előny tudatában pedig alkalmanként új taktikákat is van lehetőségem kipróbálni, eddigi egyetlen vereségem is így született meg a Roccella ellen otthon. S mivel a Serie D kupát nem tartja fontosnak a vezetőség, az is a kísérletezés terepe volt, egészen a második körig, mikor kiejtett a Sanremese. Ezeket és a három döntetlent leszámítva letarolom a mezőnyt a legnagyobb pofonokat pedig a szicíliai rivális ACR Messina (7-0) és a Giugliano (10-0) kapta. Vannak néha azért olyan meccsek is, mikor célzásban a Star Wars rohamosztagosai is jobbak lennének. Ilyen volt a San Tomasso elleni mérkőzés, amikor 32 kapura lövés és 90+3 perc kellett ahhoz, hogy bekotorjuk azt az egy gólt.

Már a két számjegyű gólig is eljutottunk!

17 forduló után elérkezett a téli szünet, ebben a holtidőben és szinte a 2019/20-as szezon hátralevő részében is azon gondolkodhatok, hogyan tudom maradásra bírni azokat a játékosokat, akik kölcsönben érkeztek a csapathoz, vagy éppen le fog járni a szerződésük az évad végén? Meg hát a piacon is érdemes lesz szétnézni…

Comments are closed.