A múlt csodagyerekei – 4.rész

0
920

Meghoztuk a sorozat negyedik részét! Mi a véleményetek ezekről a játékosokról? Kitől vártatok többet, ki teljesítette túl az elvárásokat?

(A cikkben szereplő korok az Football Manager 2008-ra vonatkoznak, a játékosok piaci értékei pedig a transfermarkt.com oldalról származnak.)

A játékosoknál megadott adatok: kor, képviselt ország és a csapata 2008-ban.

A cikk végén slideshow formában minden játékosról 4 képet láthattok sorrendben: 1. - FM08 kezdeti(GS08); 2. - FM08 potenciális(GS08); 3. - FM19 kezdeti; 4. - FM19 karrierlap

28. Cesc Fábregas (20 éves, Spanyolország, Arsenal)

Fabregas olyan játékos, akit szerintem senkinek nem kell bemutatni. A barcelona akadémiáján nevelkedett, de fiatalon elhalászta onnan Wenger, így profivá már az ágyúsoknál vált.  Szépen a ranglétrát végigjárva bejátszotta magát az első csapatba, majd 21 évesen már csapatkapitányként vezette a csapatot a meccseken. 2011-ig több mint kétszáz meccset játszott az ágyúsok színeiben, majd hazatért nevelőklubjához.

Itt három év alatt közel száz meccsen léphetett pályára és mindent megnyert a csapattal amit csak lehetett. Ezután 2014-ben a Chelsea csapatához igazolt, ahol több vezetőedző alatt is meghatározó játékosnak számított, és kiemelkedő teljesítményt nyújtott. Sarri érkeztével aztán már kiszorult a csapatból, így a távozás mellett döntött, Henry hívószavára a Monaco csapatába igazolt. A sors fintora, hogy az átigazolás után nem sokkal menesztették korábbi csapattársát a vezetőedzői posztról.

Válogatott szinten is kulcsembernek számított az összes korosztályban, a felnőttek közt 110 mérkőzésen lépett pályára, ami a vetélytársakat nézve nem kis teljesítménynek számít.

A játékot tekintve talán az eddig bemutatottak közül őt értékelték a legpontosabban 2008-ban.

29. Michael Johnson (19 éves, Anglia, Manchester City)

Az angol középpályás a fiatalabb futballszeretők számára talán teljesen ismeretlen lehet. Még a tulajdonosváltás előtti időkben a City egyik legtehetségesebb fiataljának tartották. 18 évesen bemutatkozhatott a felnőtt csapatban, de sosem tudott folyamatos játéklehetőséghez jutni a sorozatos sérülései miatt. Ezek ráadásul sorozatosan visszatérő, komoly sérülések voltak. Ugyan 24 éves koráig próbálta felépíteni magát, és még egy Leicesteri kölcsönnel is megpróbálkoztak, végül a City elengedte őt.

Válogatott szinten csak az utánpótlás korosztályokban lépett pályára, és bár mindenki anglia következő sztárját látta benne, végül a sérülései miatt ez is csak egy álom maradt számára.

A sérülései miatt visszavonult, azóta pedig többször is kezelték mentális problémákkal. Jelenleg a saját ingatlan ügynökségét vezeti a szülővárosában.

Nem kizárt, hogy valóban elérhette volna a neki jósolt potenciált ha a sérülései nem törik ketté a karrierjét.

30. Javi Martinez (19 éves, Spanyolország, Athletic Bilbao)

A baszk származású védekező középpályást nagy valószínűséggel szintén nem kell bemutatni senkinek. Profi pályafutását az Osasuna B csapatában kezdte, majd az itt mutatott teljesítménye alapján leigazolta őt a csak baszk játékosokkal felálló Athletic Bilbao. Itt alapemberré vált, több mint kétszáz meccsen léphetett pályára, alapvetően védekező középpályásként, de szükség esetén középső védőként is.

Innen Németországba vezetett az útja, az akkoriban Bundesliga rekordot jelentő 40 millió euróért igazolt a Bayern München csapatába.

Itt szintén kiemelkedően fontos játékossá vált, az összes vezetőedző kulcsemberként számolt vele a középpályán, illetve Guardiola alatt rengetegszer a védelem közepén.

Válogatott szinten a korosztályos csapatokban fontos szerephez jutott, és a felnőtt csapattal is ünnepehetett VB és EB győzelmet is, de itt eddig összesen csak 18 alkalommal léphetett pályára. Hiába, brutálisan erős a konkurencia a középpályán.

Úgy gondolom, a tudásszintjét 10 éve is jól eltalálták, bár a technikai tudását valamint a gyorsaságát kissé eltúlozták.

31. Adrien (18 éves, Portugália, Sporting CP)

Adrien Silva a Sporting csapatában nevelkedett, és itt mutatkozhatott be a profik között is, 18 évesen. Eleinte rendszeres játéklehetőséget kapott, de megrekedt a fejlődése, így aztán 2010-től 2012-ig kölcsönbe, előbb a Maccabi Haifa csapatához, majd az Académicához került.

A második, jóval sikeresebb kölcsöne után aztán visszakerült a lisszaboni csapatba, ahol kulcsemberré vált, még az év játékosának is megválasztották a klubnál.

2017 augusztus 31-én, az átigazolási ablak utolsó napján a szigetországba a Leicester City csapatába igazolt, de a papírok leadásával 14 másodperccel lekéstek a határidőről, így a FIFA nem engedte regisztrálni a keretbe a következő átigazolási ablakig. A bemutatkozásra így januárig kellett várnia.

Mivel nem sikerült beverekednie magát stabilan a kezdőbe, így 2019 januárjában a Monaco csapatához került kölcsönbe, cserébe a rókák Tielemans játékjogát kapták meg ideiglenesen.

A válogatottban minden utánpótlás korosztályban pályára lépett, valamint a felnőtt csapattal részese volt a 2016-os EB győzelemnek, valamint játszott a 2018-as világbajnokságon is.

A játékot tekintve azt kell hogy mondjam, kissé túlértékelték őt a Football Manager 2008-ban.

32. Denilson (19 éves, Brazília, Arsenal)

A Sao Paulo nevelése már 17 évesen bemutatkozott a felnőttek között és játékára felfigyelt az Arsenal megfigyelőhálózata, így az útja gyorsan Európába vezetett. Korán bemutatkozhatott, és az idő múlásával egyre több játéklehetőséghez jutott, amit ki is használt. 2008-tól már stabil kezdőnek számított Fábregas párjaként miután több rutinos játékos is távozott a középpályáról. Wilshere berobbanása után viszont már nem érezte biztosnak a helyét, így bejelentette hogy távozni szeretne.

Előbb közel három évre kölcsönbe került a nevelőcsapatához, majd miután az ágyúsokkal közös megegyezéssel szerződést bontott, végleg a Sao Paulo csapatába igazolt. 2015-ig összesen majd 150 meccsen lépett itt pályára, majd a jobb fizetés reményében az Emírségek felé vette az irányt. Az Al-Wahda csapatához 2017-ig tartozott így Dzsudzsák csapattársa volt. Közben egy időre újra hazatért kölcsönbe a Cruzerio csapatához, majd egy sérülés és műtét után közös megegyezéssel felbontották a szerződést.

Ez a sérülés összesen három műtéttel végül több mint két év kihagyást jelentett. Felépülése után idén a Brazil másodosztályú Botafago ajánlott neki szerződést.

Válogatott szinten az U17-es válogatottat csapatkapitányként vezette döntőig a 2015-ös U17-es Világbajnokságon. Ezt követően egyszer behívták a felnőtt válogatottba is, de pályára nem léphetett.

Azt szerintem mindenki láthatja, hogy messze nem hozta ki magából azt, amit tinikorában sokan beleláttak.

33. John Obi Mikel (20 éves, Nigéria, Chelsea)

John Michael Nchekwube Obinna, vagy ahogy mindenki ismeri, John Obi Mikel a Plateau United csapatában kezdett futballozni. 2003-ban részt vett az U17-es Világbajnokságon. Már itt felfigyeltek rá, ennek köszönhetően pedig a norvég Lyn csapatába igazolt. 2005-ben az U20-as Világbajnokságon második helyet elérő Nigériai válogatott kulcsembere volt, ahol megválasztották a torna második legjobb játékosának.

Ennek köszönhetően több nagy csapat is versenybe kezdett érte, és mikor már úgy nézett ki, a Manchester United lesz a következő állomáshelye, rengeteg vita, tárgyalás és kaland után végül a Chelseaben kötött ki. (Akit érdekel a teljes sztori, használja a keresőt, mert egy rövid kis cikk nem elég a részletezésére.)

A londoni kékeknél aztán meghatározó játékossá vált védekező középpályás szerepkörben. Ugyan sokan azzal vádolták hogy egysíkú a játéka és nem vállal kockázatot, de labdaszerzései, a labdák megtartása valamint azok pontos továbbítása olyan stabilitást adtak a csapatnak, mely miatt kirobbanthatatlanná vált a csapatból és közel 250 meccsen léphetett pályára.

Tíz évet töltött el a csapatnál, majd 2016-ban bejelentették, hogy a lejáró szerződését nem hosszabbítják meg, így 2017 januárjában ingyen elengedték Kínába. Itt két évet töltött, majd idén tavasszal visszatért a szigetországba a másodosztályú Middlesbrough csapatába, ahol azóta kulcsember a középpályán.

A válogatottban csapatkapitány, közelít a 100 mérkőzéshez, és igazi vezérhez méltóan 2016-ban az olimpián is bronzéremig vezette nemzetét.

Úgy érzem, a szintet jól eltalálták 2008-ban, de a játék jóslatánál jóval védekezőbb típusú játékos lett belőle.

34. Lionel Messi (20 éves, Argentína, Barcelona)

Azt hiszem ő az, akit nem kell részletezni. Egy zseni, méghozzá olyan zseni, amelyből egy életben keveset láthatunk.

35. Iago Falqué (18 éves, Spanyolország, Barcelona)

A spanyol játékos a Real Madrid csapatában kezdett focizni 10 évesen, de egy év múlva átkerült a La Masiára. Itt folyamatosan fejlődött, de mivel 18 éves korára még a B keretbe sem került be, végül a Juventus csapatába igazolt 2008-ban.

A zebrák kölcsönadták a frissen feljutó Bari csapatába a fejlődése érdekében, de mivel csak az utánpótlás csapatban kapott szerepet, így 2010 januárjában visszahívták.

Innen a Villareal B csapatához vezetett az útja, ahol stabil kezdővé vált, 36 mérkőzésen lépett pályára, ezeken pedig 11 gólt szerzett.

A következő évben opcióval került kölcsönbe a Tottenham csapatához. Ugyan játéklehetőséghez nem jutott, de az opciós jogot érvényesítették, így végleg az angolokhoz került. Az angol csapatnál viszont csak egy bajnoki szereplés jutott neki.

Előbb egy nem túl sikeres fél szezont a Southampton csapatánál töltött el, majd a spanyol Almeria és Rayo Vallecano csapatai következtek, immáron jóval több játéklehetőséggel.

Innen újra Olaszországba vezetett az útja, ahol a Genoa csapatánál töltött egy eredményes szezont, mely után a Roma csapata igazolta le. Itt eleinte fontos szerephez jutott. Később a csökkenő játéklehetőség miatt a Torino csapatába került kölcsönbe, majd 2017-ben végleg oda igazolt, ahol azóta kulcsjátékosnak számít.

A válogatottat tekintve csak az U17-es és U19-es korosztályban számított meghatározónak.

A készítők nála is egészen jól belőtték a potenciális szintjét, bár a szabadrúgás értékeivel nem tudok egyetérteni. Jó, de azért nem egy Juninho.

36. Juan Manuel Mata (19 éves, Spanyolország, Valencia)

Az aprócska spanyol a Real Oveido csapatánál kezdett focizni, Innen pedig a Real Madrid akadémiájára került. 18 évesen a Castilla kulcsembere lett. Mivel a felnőtt csapatba nem tudott bekerülni, így igent mondott a Valencia hívására, ahol 2011-ig több mint 120 meccsen gólok és gólpasszok tömkelegével segítette a denevéreket.

A következő lépés számára a Chelsea csapata volt, ahol gyorsan közönségkedvenccé vált. Az itt töltött három szezonja alatt kétszer is az év játékosává választották, ami nem kis teljesítmény. José Mourinho visszatérésével aztán a padon találta magát, melynek köszönhetően távozott a klubtól, az egyik legnagyobb rivális Manchester United csapatához.

Itt azóta szintén meghatározó szerepet játszott, és bár Mourinho érkezésével itt is egy picit háttérbe szorult, kitartott, így a portugállal ellentétben ő még mindig a klubot erősíti.

Mata végigjárta az összes korosztályt a spanyol válogatottban, a felnőttekkel VB és EB győztesnek mondhatja magát, és már túl van a 40. válogatottságán.

Az FM08-ban már megfelelően elismerték a tehetségét és nagy jövőt jósoltak neki, de visszatekintve az elmúlt évekre, a vártnál stílustól eltérően sokkal inkább lett egy nagyszerű irányító, mint egy igazi befejező játékos.

37. Francisco Merida (17 éves, Spanyolország, Arsenal)

Fábregashoz hasonlóan Merida is egy Barcelonából az Arsenalhoz kerülő óriási tehetségnek számított. 17 évesen bemutatkozhatott a felnőttek közt, majd a következő szezonra a Real Sociedad csapatánál játszott kölcsönben. Talán pont Fábregas miatt nem sikerült beverekednie magát az ágyúsok kezdőjébe, így 20 évesen az Atletico Madrid csapatához igazolt.

Mivel játéklehetőségre volt szüksége, innen is kölcsönadták a Braga csapatához, de mivel alig jutott szóhoz, rövid időn belül vissza is rendelték.

A fejlődése megrekedt, így 2012-ben a matracosoktól is mennie kellett, előbb a Hercules majd az Atletico Paranaense csapatánál tudott le két sikeresnek nem mondható fél évet.

Ezután rövid ideig klub nélkül volt, majd a Huesca csapata lett a következő állomás. Itt jól játszott, így 2016-ra újra lehetőséget kapott az első osztályban játszani, az Osasuna igazolta le. Ebben a szezonban kevés lehetőséghez jutott, csapata pedig kiesett a második ligába. Ő viszont kitartott a csapat mellett és azóta is rendszeres játéklehetőséghez jut itt.

A spanyolokat az U17-től az U21-ig az összes korosztályban képviselte, de feljebb nem jutott végül.

2008-ban még egy elég jó képességű irányítónak jósolták, aki a legtöbb első osztályú csapatban megállta volna a helyét. Láthatjuk azóta, ez nem jött be, végül a spanyol második ligában találta meg saját szintjét.

 

Hiányolsz valaki? Várjuk a reakciókat, kommenteket! A saját listánk után a ti listátokról is írhatok, ha van rá igény!