88. rész -Keresztléc, keresztléc, keresztléc!

0
333

88. rész -Keresztléc, keresztléc, keresztléc!

Egy vereség sosem jön jól. Persze nem voltak olyan hiú ábrándjaim, hogy majd veretlenül hozzuk le a szezont, attól még nagyon messze vagyunk, hogy annyival az Ír bajnokság szintje előtt legyünk. Tanulságos meccs volt a Bohemians elleni, igyekeztünk dolgozni a hiányosságainkon, bár időnk az nem sok volt rá. Inkább a fejekre kellett hatni, hogy nyugodtan elhihetik, hogy ez nem a tavalyi csapat, most bárki ellen lehet esélyünk. A hibák számát kell minimalizálnunk, a gyengébb csapatokat megverni, és a tabella első fele akkor nagyon simán meglehet. Amennyiben erősebb ellenfelek ellen sikerül pontokat rabolnunk, akkor nem tartom kizártnak a dobogót sem, és ezzel az Európa Ligát.

Egyszerre csak egy feladatra koncentrálunk azonban, nem azon gondolkozunk, hogy meddig juthatunk a szezon végén, hanem hogy az előttünk álló találkozóra minél jobban felkészüljünk. A Waterford azért egy verhető csapat, így nem óvatoskodunk, az alap Főnix Projekt taktikával állunk ki ellenük. Mivel Lázár Zsolt még annyira sem volt meggyőző mint Toal, így ő visszakapta helyét a kezdőben. Továbbá McAlavey annyira meggyőzött abban a pár percben a Cork ellen, hogy a mai meccsen bizalmat szavazok neki kezdőként. Meglátjuk mennyire tud élni vele.

A Bohemians elleni meccshez hasonlóan ezúttal is siralmasan kezdtünk. Comerford ugratta ki Fordycet, aki egyedül mehetett egészen a kapuig, is nagyon higgadtan lőtte el Denchev mellett a labdát. Ez a második perc elején történt, és kezdtem kicsit aggódni,  hogy megismétlődik az előző meccs. Mint mondtam, abból az esetből  tanulnunk kell, és a Waterford azért ismerjük el nincs a Bohemians szintjén, szóval ha sikerült javítanunk a hibánkon, akkor ezen a meccsen meg kell hogy látszon az eredménye.

Nem is kellett sokáig várni a válaszra, egy szép összjáték végén a kezdőként lehetőséget kapó McAlavey került tiszta lövőhelyzetbe az 5. percben, és nagyon pontosan lőtt a hálóba 18 méterről. Szerettek volna a vendégek azonnal válaszolni, és majdnem sikerült is nekik Akinade révén, akinek a fejese a keresztlécen csattant.

Kicsit megnyugodtak a csapatok, majd a 25. percben szinte a semmiből jött Hale indítása. Belőtte a védelem mögé a labdát, Roy lefutotta a védőket, és meg sem állt egészen a kapuig, ezzel a 25. percben átvettük a vezetést. Az első félidőben már nem is változott semmi, a félidőben pedig megdícsértem a srácokat  az erőfeszítéseikért.

Nem is kellett nekik több, Roy lemásolta a gólját rögtön az újraindulás után, ezúttal a másik középpályás, McAlavey jegyezte a gólpasszt. A 48. percben aztán Akinade ismét kettétörte a keresztlécet egy szöglet után. A hazai pálya előnye na, két góltól mentett meg eddig minket a keresztléc, és nagyon máshogy nézne ki a meccs képe, ha azok beakadnak.

A 62. perc elején veszélyes helyről jöhetett szabadrúgással a Waterford, és Fordyce nem is vétette el sokkal a kaput 17 méterről. A 80. percben aztán még megkontráztuk a kinyíló vendégeket, ezúttal Fitzgerald lőtte be Roynak a labdát a védelem mögé, és ezúttal a skót csatár már volt olyan pimasz, hogy még a kapust is kicselezve lőtt a hálóba. Az utolsó 10 percben már egyik csapat sem igazán próbálkozott, így egy nagy arányú győzelemmel sikerült itthon tartanunk mindhárom pontot.

Nem lehet hiányérzetem. Rúgtunk négyet, Roy magára vállalt hármat, és ha így halad akkor esélye lehet a gólkirályi címre. Örömmel láttam, hogy ezúttal hátrányból fel tudtunk állni, és nem is csak felálltunk, hanem keményen meg is büntettük a Waterfordot azért, mert betaláltak. Ezt a mentalitást várom minden meccsen, mert így tényleg bárki ellen lehet esélyünk.

Még egy utolsó tánc a válogatott szünet előtt, és az ellenfelünk nem más, mint a Shamrock Rovers. Egyelőre ők is sötét lovak számomra, és a két meccs közötti pár napban most is azon gondolkoztam, hogy mi legyen a taktika ellenük. A Bohemians ellen ez a sok gondolkozás nem jött be, de nem akartam felelőtlen döntést sem hozni. Azzal a meccsel kapcsolatban csak az nyugtat, hogy szerintem a kisebb rosszat választottam azzal, hogy védekezően léptünk fel ellenük. Épp ezért pontosan ugyanígy döntöttem a Shamrock elleni meccsel kapcsolatban is. Kétszer csak nem esek ugyanabba a hibába.

A csapat természetesen a Waterford elleni meccshez képest változatlan. McAlavey természetesen marad a kezdőben, hatalmasat játszott az előző meccsen, most már Toallal is elégedett voltam. Talán ha rendesen összeszoknak Maccal, akkor a jobb teljesítményre lesz képes az Észak-Ír is.

Óvatosan álltam hozzá tehát ehhez a meccshez, és tartottam a Shamrocktól. Akarva akaratlanul talán egy kicsit túlzottan megöltük a játékot, így a 34. percig nem történt semmi. Ekkor sem mi kerültünk helyzetbe, Miele ugratta ki Wattsot, és Denchev hatalmas bravúrja kellett ahhoz, hogy maradjon a gól nélküli állás.

Pár perccel később ismét Denchev került főszerepbe. Greene futott el a balszélen, majd a laposan középre tett labdát ismét Watts tűzte kapura, de a bolgár kapusnak ismét sikerült reflexből hárítania. Úgy tűnik nem hiába tartottam a Shamrocktól.

Majd jött a meglepetés a 43. percben. Tracy akasztott egy hatalmas gólt szabadrúgásból, aminek hatására a hazai szurkolók teljesen elcsendesedtek. Itt azonban nem is álltunk meg. Kavanagh vette észre nagyon jól, hogy a túloldalon Barry verte meg az emberét, és hatalmas keresztlabdát adott a szélsőnek. Barry elfutott az alapvonalig, majd laposan Roy elé gurított, aki nem hibázott ezúttal sem, így megdupláztuk az előnyünket rögtön a félidő vége előtt.

Félidőben természetesen ismét megdicsértem a srácokat, és azt kértem tőlük, hogy csinálják pontosan ugyanazt amit eddig. Nekik kell jönniük, ezt pedig gyors kontrákkal kihasználhatjuk. Az 50. percben veszélyeztettek is egy szöglet után, de Ferry fejese nem talált kaput.

Ezen a meccsen Denchev sem unatkozott, a 63. percben ismét megdolgoztatták, ezúttal Greene lövését kellett hárítania. A 76. percben aztán 10 emberre fogyatkoztak a vendégek miután Finn megkapta második sárga lapját. Ennek ellenére nem adták fel, a 83. perc végén Kelly góljától ismét a felsőléc mentett meg minket. Ez volt a meccs utolsó momentuma, így újabb három ponttal gazdagodtunk nagyon okosan lejátszott 90 perc után.

Kétszer nem is estem ugyanabba a hibába, és ehhez nagyon kellett a csapat is. Pontosan hajtották végre minden utasításomat, szinte hiba nélkül hozták le a 90 percet. Talán ez volt a szezon első meccse, ahol Denchevet komolyabban megdolgoztatták, és nagyon úgy tűnik, hogy sikerült egy jó kapust igazolnom erre a szezonra. Bár az edzésmunkájával nem lehetek maradéktalanul elégedett, de amíg ilyen bravúrokat mutat be, és nem lepkézik, addig talán egy kicsit elnézőbb lehetek vele.

Ezzel a hat ponttal felugrottunk a második helyre, és csak a Cork jobb gólkülönbsége miatt nem mi vezetjük a tabellát. A pálya mindkét oldalán nagyon stabilak vagyunk. Remélem Roy is megtartja a jó formáját, mert a következő meccsen nagyon nagy szükségünk lesz rá. A válogatott szünet után ugyanis a bajnoki címvédő Dundalk otthonába látogatunk. A Corkon kívül ők a másik a csapat, akiket biztosan erősebbnek érzek nálunk. A Corkot már megvertük, és remélem hasonló sors vár a Dundalkra is…