87. rész – Húzzuk meg az oroszlán bajszát!

0
223

87. rész – Húzzuk meg az oroszlán bajszát!

Annak tudatában, hogy a következő két fordulóban az előző szezon második és harmadik helyezettjét fogadjuk, sokkal jobb lett volna behúzni az első két meccsünket. A lehetőségünk meg is volt, két góllal is vezettünk a Sligo ellen, aztán mégis sikerült pontokat menteniük. Nem mintha lenne okom a kesergésre, a tavalyi szezonhoz képest rengeteget léptünk előre, és megkockáztatom, hogy az előző évi csapattal nagyjából két pontunk lenne, és a következő két fordulótól nem is remélnék pontot.

Most azonban más a helyzet, és azt nem mondom, hogy hat pontot be kell húzni, de két pont azért jó lenne két ilyen ellenfél ellen. A csapat persze nem hibátlan, nem is vagyok mindenkivel elégedett  két forduló után, így apróbb változtatásokat eszközöltem. Az egyik kimaradó Toal lesz a védelem tengelyében, a helyét pedig Lázár Zsolt veszi át. Ugyanúgy két meccset fog ő is kapni, és azután újraértékelem a helyzetet.

A másik kimaradó Pike, akit Kavanagh sikeresen lefocizott úgy, hogy mindkét alkalommal csereként állt be. A Cork ellen már kezdőként bizonyíthat, és ha sikerül neki, akkor Pike ismét kispadra szorul az előző szezonhoz hasonlóan.

A Cork ellen azért nem megyünk fejjel a falnak, egy kis finomhangolás volt szükséges a Főnix Projekt taktikáján. Az alapfelállás ugyanaz, de kicsit rövid passzosabb, próbáljuk jobban lassítani a tempót, és a védekező középpályásunk tényleg csak a védekezésért lesz felelős. Ezzel a taktikával fogunk kiállni a nálunk erősebbnek gondolt csapatok ellen.

A meccs első helyzete kisebb meglepetésemre előttünk adódott a harmadik perc végén. Tracy szögletét Fitzgerald fejelte kapura, és csak centikkel zúgott el a felső léc fölött a labda. Az ötödik perc végén ismét pontrúgás után veszélyeztettünk. Tracy beívelt labdáját ezúttal sikerült kifejelniük a vendégeknek, de nem sikerült a kaput felszabadítaniuk. Roy gyűjtötte be a labdát, és tűzte rá 20 méterről, de ő is célt tévesztett.

A 12. percben ismét egy átlövéssel próbálkoztunk, ezúttal Hale lőtt, de az ő lövése is fölé szállt. Védekezőbb felfogásban jöttünk ki, mint eddig, mégis mi domináltunk az első negyed órában ettől függetlenül nem akartam változtatni a taktikán, tiszteltem a Corkot.

Jött a 31. perc, és egy újabb pontrúgás. Tracy szögletét ismét sikerült kifejelniük, de a labda ismét Roy előtt kötött ki, aki ezúttal tolt rajta egyet, és 8 méterről már nem hibázott, ezzel megszerezve nekünk a vezetést. Ezzel úgy érzem, hogy meghúztuk az oroszlán bajszát, a kérdés, hogy fel is ébresztettük-e?

Nem úgy tűnt, mert az első félidő végéig nem tudtak említésre méltó helyzetet kialakítani. Nem akartam ráülni az eredményre a második 45 percben sem, úgy tűnt a taktika tökéletesen működik, így nincs okom rajta változtatni.

A második félidőre azonban már éhesebben futott ki a Cork City is, de az első helyzetükig az 57. percig kellett várni. Ekkor Cummins lépett be a védelem mögé, majd várta az érkező társakat. Morrisseyt találta meg, aki tisztán lőhetett 16 méterről, de Denchevnek sikerült a kapufa segítségével hárítania, majd a szabad labdát még Hoolahan érkezése előtt sikerült begyűjtenie. A 61. percben egy pontrúgásból veszélyeztettek a vendégek is. Hoolahan szögletét Sullivan fejelte kapura, de hasonlóan Fitzgerald korai fejeséhez, ez is fölé szállt.

A 86. percig aztán minden csendes volt, és szépen lassan kezdtük elhinni, hogy meglehet ez a meccs. Tracy labdavesztése után azonban Beattie indult el a balszélen, és a beadása meg is találta Buckleyt, akinek Mac mellett sikerült is a kapuba fejelnie.

Öt perc volt hátra, és támadt egy ötletem. Átálltunk 4-2-3-1-re, és támadást rendeltem el. Benne volt, hogy beleszaladunk a késbe, de a meccs addigi képe alapján óriási hülyeség lett volna nem megpróbálni. Támadó középpályás pozicióba Anthony McAlavey állt be, aki Wearen helyettese alapesetben, de komfortosan mozog egy sorral feljebb is.

Jött a 90. perc, amikor McAlavey nagyon jól látta meg, hogy Tracy teljesen egyedül fut fel a bal oldalon. Ki is osztotta neki, a hátvéd pedig középre ívelt. Minden olyan gyorsan történt, de a fejemben nagyjából lassított felvételként vannak meg az események. Barry felugrik három ember között, és fejel, a labda pedig a kapu felé száll… McNulty nyújtózik, de nem éri el a labdát, majd egy csattanás. Kapufa…. de a labda még mindig nem ért földet… majd a megfagyott levegőt a játékvezető sípja szakítja meg amint a labda lepattant. A gólvonalon túl ért földet, ezzel ismét vezetéshez jutottunk, ráadásul alig volt már hátra a meccsből. Nem is történt már semmi a ráadás perceiben, így a Brandywell közönsége egy hatalmas győzelmet ünnepelhetett.

A taktika működött, sikerült vezetéshez jutnunk még az első félidőben, ami mindenképpen pozitívum. Annak pedig szintén nagyon örülök, hogy a változtatásom bejött, és sikerült az utolsó percben megnyernünk a meccset. Elégedett lettem volna az egy ponttal is, de így, hogy mindhármat behúztuk érthetően sokkal boldogabb vagyok.

A meccs utáni napokban a meccs közben készített jegyzeteimet tanulmányozva arra jutottam, hogy az utolsó percekben használt 4-2-3-1-et mindenképpen érdemes lenne megtartani, és edzéseken foglalkozni vele, és akkor lesz egy harmadik taktikánk is, amit nyugodt szívvel alkalmazhatunk, ha egy kicsit nagyobb nyomást akarunk gyakorolni az ellenfélre.

A Bohemians elleni nem az a meccs lesz persze. Nem igazán tudtam hogy álljak hozzá a meccshez, mivel mindössze a 8. helyen állnak. Tiszteljem a tavalyi harmadik helyüket, és fussunk ki ugyanazzal a taktikával mint a Cork ellen, vagy menjünk az alaptaktikával, mert úgy tűnik most mi vagyunk a jobb csapat? Végül arra jutottam, hogy álljunk ki egy kicsit védekezőbben, abból nagy baj nem lehet. A kezdő természetesen a Cork elleni meccshez képest változatlan.

Amilyen jól indítottuk a Cork elleni meccset, ezt annyira siralmasan. Rögtön a kezdés után betaláltak a hazaiak. Tracy labdavesztését követően adogattak a 16-osunk előtt, és végül Buckley szánta el magát lövésre, ami be csúszott a rövid sarokba.

Ezután talán életem legunalmasabb 45 perce következett, mert egyik csapat sem tudott említésre méltó helyzetet kialakítani. A félidőben elhatároztam, hogy ha nem változik az eredmény, akkor a 65. perc körül váltunk a támadó taktikánkra, és megpróbálunk egyenlíteni.

Mielőtt azonban ez bekövetkezhetett volna jött egy kontra a hazaiaktól a 65. percben. Kelly indította Daniel Grantet, akinek sikerült lefutnia a védőket, és higgadtan gurította el a labdát a kifutó Denchev mellett.

A 68. percben aztán rúghattak volna egy harmadikat is, de Devaney lövését 3 méterről valahogy sikerült Denchevnek reflexből hárítania. Mi nem is igazán tudtunk komoly helyzet kialakítani 90. perc alatt, így egy nagyon elszomorító, ám valahol várható vereséggel utazhatunk haza.

Nem mondom, hogy igazságos az eredmény, és nem csak azért, mert mi jöttünk le vesztesen a pályáról. Nem volt két gól a két csapat között, bár azt nem vitatom, hogy a Bohemians volt a jobb a meccsen. A korai gól teljesen megpecsételte a sorsunkat, és ez egy új szituáció volt számunkra, hogy futnunk kell az eredmény után. Tanulnunk kell belőle és a következő meccsre, ezzel az új tudással felvértezve kiállni.

A tabellának még mindig nincs túl sok jelentősége, mivel még 32 forduló hátra van. Négy meccsből 7 pont teljesen vállalható, és egyelőre ott vagyunk a dobogó legalsó fokán, bár ez az elmaradt meccsek miatt még változhat. A csapattal egyelőre teljesen elégedett lehetek, kezdünk egy kicsit fáradni is, de már csak két meccs van a válogatott szünetig, és fújhatunk egyet. Az előttünk álló hetet azonban még meg kell nyomnunk keményen…