86. rész – Bemutatkozik az új csapat

0
256

86. rész – Bemutatkozik az új csapat

Régen izgultam ennyire, mint most, a szezon első bajnokija előtt. Ha jobban belegondolok két alkalommal volt ilyen korábban. Az egyik az első meccsem előtt a Terengganu kispadján, a másik pedig a Rangers elleni Európa Liga selejtező előtt. Ez most teljesen egy új helyzet számomra. A csapat nagy része kicserélődött, a mai kezdőben 8 új ember kap szerepet, ebből heten még nem is voltak itt az előző idényben. Ez a csapat teljesen az enyém, kitaláltam egy taktikát, és erre építettem fel a keretet. Ez a dolog jó oldala, hogy olyanra tudtam formálni a csapatot amilyenre szerettem volna. A negatív oldala viszont, és ami miatt izgulok, az az, hogy itt már nem lesz helye kifogásnak. Nem lehet az elődre fogni, arra hogy nem volt idő a csapaton változtatni, nem volt időnk összeérni. A télen csak ezzel foglalkoztunk, szóval eredményeket kell femutatnom.

Az első bajnokin a Sligo Rovers lesz az ellenfelünk, akik az előző szezont a 8. helyen zárták, ebben az idényben pedig a 7. hely környékére várják őket. Jobb ellenfél nem is jöhetne, mivel a sajtó szerint nagyjából hasonló erősségű csapat mint mi. Nagyon jó erőfelmérő lesz, és a meccs után nagyjából tudni fogjuk, hogy mire számíthatunk.

Álomszerűen kezdtük a meccset. Már az első perc végén Wearen ugratta ki Barry-t, akinek nem sikerült a kapus eszén túljárnia, így szöglettel jöhettünk. A sarokrúgás után nem sikerült felszabadítaniuk a vendégeknek, és Tracy találta magát viszonylag tisztán 16 méterre a kaputól. Nem habozott, és egy jól helyezett lövéssel, a kapufa segítségével megszerezte a vezetést. Reméltem, hogy jó lesz a csapat, de erre én sem számítottam.

Nem kellett sokáig várni, hogy növeljük az előnyünket, és Tracy ismét oroszlánrészt vállalt a gólban. A szögletet nagyon pontosan ívelte Fitzgerald fejére a rövid saroknál, a szélső pedig nagyon okosan csúsztatott a hosszú sarokba. Öt perc sem telt el, és máris két góllal vezettünk, de nem úgy tűnt, hogy le akarunk állni.

A vendégek sem akarták azonban annyira könnyen adni magunkat. A 13. percben ugyanaz történt, mint az első gólunknál, csak ezúttal mi voltunk a szenvedő alanyok. Timlin jól helyezett lövésével visszajött egy gólra a Sligo.  A következő helyzet a 16. percben adódott Wearen előtt. A szöglet után lefejelt labdát tűzte kapura 14 méterről, és éppen csak elvétette a célt.

Kis szusszanás után a 27. percben Roy visszaállíthatta volna a két gólos különbséget. Pike ugratta ki Barryt, a szélső pedig egészen az alapvonalig futott, majd laposan középre tette a labdát. Roy érkezett, aki kapásból tüzelt, de Beeney valahogy hárított. Az utolsó 20 perc már nem tartogatott izgalmakat, így 2-1-es vezetéssel vonulhattunk az öltözőbe. Hale még most kezdi visszanyerni az erőnlétét egy sérülés után, ezért egyelőre 45 percnyi játék bőven elég neki. Emiatt a második félidőben Aaron Splaine veszi át a helyét.

Az előző szezont kölcsönben töltötte, de elég jó képességű játékos, így erre a szezonra már nem engedem el. A csapatba kerüléshez Hale-n keresztül vezet az útja, de ki tudja? Látok benne annyit, hogy képes legyen magát beverekedni a csapatba.

A 48. percben észre is vétette magát egy helyzettel. Barry sokadik alkalommal futott el a jobb szélen, és a beadása ezúttal Splainet találta meg. Három ember gyűrűjében sikerült a kapura fejelnie, így a kapusnak nem volt nagyon nehéz dolga, de a harcossága már így szűk három perc után nagyon tetszik. Az 52. percben ismét Wearen próbálkozhatott, ezúttal 18 méterről. Ez már pontosabb lövés volt, Beeneynek nyújtóznia kellett, hogy kitolja az alsó sarokból.

Az 57. percben egy kicsit bealudt a védelmünk. A gólszerző Timlin ívelte be Toal mögé a labdát, Cretaronak pedig még annyit ideje is volt, hogy lekezelje a labdát, majd elemi erővel kilőtte a rövid alsót. Sikerült a Sligonak visszajönnie a meccsbe, annak ellenére, hogy tulajdonképpen az a két komoly helyzetük volt amiből a gól született.

Kicsit fel is bátorodtak a vendégek, és átvették a kezdeményezést. Ordító helyzetük nem volt, de veszélyesebbek voltak a következő 20 percben a kapunkra, mint az egyenlítésük előtt 55 perc alatt. Ahogy teltek a percek, és fordult a meccs képe, úgy döntöttem, hogy nem fogunk a győzelemért nyomni. Annyira felbátorodott a Sligo, hogy ha kinyíltunk volna simán rúghattak volna egy harmadikat. Beértük tehát a döntetlennel, annak ellenére, hogy talán több volt ebben a meccsben.

Azt nem mondom, hogy maradéktalanul elégedett vagyok, de így kezdésnek az egy pontot elfogadom. Persze az, hogy öt perc után két gólos előnyben voltunk, és onnan döntetlenre tudta menteni a meccset a Sligo nem túl pozitív. Ettől függetlenül a meccs nagy részében azt láttam a pályán amit szerettem volna a pálya mindkét oldalán.

Mivel 36 meccsből áll a bajnokság, így vannak olyan periódusok, amikor egy kicsit szorosabb a menetrend. Ez rögtön a bajnokság elején is így van, szűk egy hónap alatt hat meccset kell lejátszanunk, ami után egy két hetes válogatott szünet nyújt felüdülést. Annyire azért ne szaladjunk előre, mert utaznunk kell a frissen feljutott Shelbourne otthonába.

Ez egy tipikusan olyan meccs a szememben, amit kötelező nyernünk, ha előrébb akarunk lépni az előző szezonhoz képest. Nem részesültek túl meleg fogadtatásban itt az első osztályban, mert az első fordulóban rögtön kaptak egy négyest a tavalyi 2. helyezett Cork Citytől. Ez legyen az ő gondjuk, de én nagyon bizakodó vagyok a meccs előtt, hogy három ponttal gazdagabban térhetünk haza.

Sokat gondolkoztam, hogy mennyire részletesen számoljak be erről a találkozóról, és végül arra jutottam, hogy csak a gólokról számolok be. Úgyis volt belőle épp elég.

Most annyira nem kezdtük erősen a meccset, mint a Sligo ellen, de azért itt is sikerült viszonylag korán vezetést szereznünk. A 10. percben Barry próbálta meg a védelem mögé belőni a labdát, azonban Roy elől sikerült takarítani. Hale szedte össze a labdát, tolt rajta kettőt, majd kilőtte a felső sarkot.

A 27. percben egy kontra révén indult meg Fitzgerald egy Wearennel való összjátékot követően. Jó 30 méteren át vezette a labdát az ellenfél térfelén, majd mielőtt szerelhették volna nagyon higgadtan lőtte ki a hosszú alsót.

A 38. percben a hazaiak is betaláltak egy pontrúgást követően. A szöglet után Boyle fejelte vissza a labdát Barker elé, aki teljesen üresen lőhetett 10 méterről, és nem is hibázott.

A félidő vége előtt, a ráadás perceiben Roy húzódott ki a jobb szélre a bedobás után. Meg is kapta a labdát, két ember is kilépett rá. Nagyon jól vette észre, hogy hátulról érkezik Wearen, oda is tette elé a labdát, a középpályás pedig nagyon jól helyezett a hosszú alsóba. Ezzel ismét két gólosra duzzadt az előnyünk, és így azért nyugodtabban vonulhattunk az öltözőbe. A második félidőre ismét érkezett Splaine, valamint John Kavanagh is, aki a második számú jobbhátvéd Pike mögött.

A 60 percben egy labdavesztés után pont Kavanagh ragadt fenn, így a helyén teljesen üresen futott el O’Conor, majd a beadás pontosan Toal és Mac közé érkezett, ahol Boyle várta, hogy a kapuba fejelhesse a labdát.

Nagyon úgy tűnt, hogy ez marad az eredmény, de a 87. percben született még egy gól. Splaine szöglete szállt el mindenki fölött, a hosszú oldalon Barry gyűjtötte be. Kereste a társakat, majd a fent maradó Macot választotta, és milyen jól tette, mert a cseh hátvéd egy okos lövéssel beállította a 4-2-es végeredményt, és eldöntötte a három pont sorsát.

Ahogy reméltem, és elvártam a győzelmünk egy pillanatig sem forgott veszélyben. Amikor megpróbáltak visszajönni a meccsbe, akkor azonnal tudtunk válaszolni, és tisztes távolban tartani őket.

Két forduló után tehát 4 ponttal a tabella 4. helyén állunk. Ez ugyan még nem jelent semmit, de jó a csapatot újra a tabella első felében látni. További örömteli hír, hogy a két meccs alatt a 7 újoncunkból  négyen is szereztek gólt. Egyelőre tehát úgy tűnik, hogy a Főnix Projekt működik, és a dolgok úgy alakulnak, ahogy én azt 3 hónappal ezelőtt megálmodtam. A következő két fordulóban azonban két tavalyi dobogós vár ránk, a Cork City is a Bohemians. Vége a bemelegítésnek, most már tényleg oda kell tennünk magunkat…