81. rész – Elátkozott csapat

0
579

81. rész – Elátkozott csapat

Legalább az utóbbi meccseinken nem kaptunk ki, és sikerült pontokat szereznünk. Az utóbbi időt figyelembe véve ez is nagy eredmény, és ezzel is elégedettnek kell lennem. A tabellán elfoglalt helyünk alapján számunkra ez a szezon szinte véget is ért hat fordulóval a vége előtt. A kiesés szerencsére nem fenyeget, azonban előre se tudunk lépni. Egyedül még a kupa az ahol lehet valami keresnivalónk, de ahhoz jó napot kell kifognunk.

Sikerült egy igazolást is nyélbe ütnöm az utóbbi napokban. Alex Pike egy 21 éves angol jobbhátvéd. A West Ham akadémiáján nevelkedett, ami nekem elég jó ajánlólevél, elég csak megnézni Rio Ferdinand, Frank Lampard, vagy Michael Carrick karrierjét. Az mindenképpen pozitív, hogy hajlandó beletenni a munkát,és van még benne potenciál. Ráadásul McDermott az egyetlen használható jobbhátvédem, és a szezon végén ő is távozik.

Térjünk is rá a meccsre, a második helyezett Cork City látogat az otthonunkba. Hamarosan a FAI Cup elődöntőjében is egymásnak feszülünk, és számomra az lesz a fontosabb meccs. Ezt most inkább egy felmérésnek fogom fel, hogy milyen állapotban vannak, és hol vannak rések a játékukban.

Változtatni nincs semmi okom, az általam legerősebbnek vélt csapatot küldöm ma ki, és kezdődjön a felmérés.

Ez az elmélet rögtön meg is dőlt a második percben. Horgan beadásánál a védelem teljesen elaludt, Buckley pedig teljesen egyedül fejelhetett kapura öt méterről, Dohertynek pedig esélye sem volt. Negyed óra után majdnem sikerült Sadliernek megdupláznia a vendégek előnyét, de a kapufa velünk volt, és megmentett minket az újabb bekapott góltól.

Az legalább elmondható, hogy nem zuhantunk össze, nem engedtük el a meccset, és próbálkoztunk az egyenlítéssel, azonban valaki mindig a labda útjába vetette magát. A 29. percben Roynak sikerült kiugrania, de ezúttal McNulty volt az, aki megakadályozott minket a gólszerzésben. A 43. percben ismét a mi kapunk forgott veszélyben, de O’Hanlon fejesét Doherty bravúrral hártotta.

Ami a vendégeknek nem jött össze, az nekünk igen, bár egy kis szerencsére is szükségünk volt. Low lövése Horganról vágódott a kapuba, ezzel a félidő vége előtt nem sokkal sikerült egyenlítenünk. A szünet ennek megfelelően egy kicsit nyugodtabb hangulatban telt. Éreztem, hogy ma lehet esélyünk. Második helyezettek ide vagy oda, mi játszunk jobban.

Fura módon a Corknak kellet beállnia kontrákra, ami valamilyen szinten hízelgő a csapatra nézve. Nagyon veszélyes kontrákat vezettek, és ennek a 65. percben meg is lett az eredménye, amikor McGlynn talált a kapunkba. McNultyt, és a Cork védelmét nagyon megdolgoztattuk a második félidőben, de nekünk nem sikerült újból a kapuba találnunk, így ez az egyetlen kontra eldöntötte a három pont sorsát.

Az igazságos eredménytől ez nagyon messze van, talán ez a legfájóbb vereségem eddig Írországban. Lefociztuk a Corkot, bár igaz, hogy gólokra játsszák a játékot. Azt hiszem megtaláltam Írország Felda United-jét, de ne legyen igazam, és bízom benne, hogy ez csak egy egyszeri alkalom volt. Ráadásul ezzel már 5 meccse nyeretlenek vagyunk a bajnokságban…

Szűk egy hetünk van felkészülni a Shamrock elleni rangadóra. Azért merem rangadónak nevezni, mert előttünk állnak a tabellán, és egy győzelemmel csökkenthetnénk a hátrányunkat, és talán egy kicsivel több esélyünk lenne legalább egy helyet feljebb lépni. Nem elvárás, de valamennyire megnyugtatná a lelkemet, hogy van valami keresnivalóm a szigeten, és nem csak a boxzsák szerepét töltöm be a csapatommal.

Sárga lapok miatt Low eltiltott, így egy kis átszervezésre volt szükség. A középpályán Rory Hale veszi át a szerepét, támadó középpályásként pedig a nem régen leigazolt Meyssen mutatkozhat be. Remélem nem okoz akkora csalódást, mint honfitársa Ribeiro tette.

A 11. percben a Shamrock jelezte, hogy ez nem lesz sétagalopp, Coustrain győződött meg róla, hogy Doherty megfelelően bemelegített. Nagyon nyújtózkodnia kellett, hogy ki tudja tolni a labdát. A 17. percben egy kontra után Fisk került tiszta lövőhelyzetbe, azonban csak a kapufát sikerült eltalálnia.

Talán jobb, ha ezután csak a gólokról számolok be, így is lesz miről írnom, mert épp elég gól született. A 19. percben McDonagh nyitotta meg a gólcsapot egy újabb remek kontra végén, az előkészítés Fisk érdeme.

Szokás szerint nem élvezhettük sokáig a vezetést, a 23. percben egy szöglet után Bolger egyenlített fejjel. A 34. percben ismét magunkhoz ragadtuk az előnyt, ismét Fisk volt az előkészítő, a befejező ezúttal Roy. A rúgott gól után Roy az előkészítésből is kivette a részét. Fiskhez hasonlóan elfutott a bal szélen, majd középre gurított, az érkező McEneff pedig magabiztosan lőtt a kapuba.

A 39. percben tehát két gólos előnyben voltunk, és a szünetig nem is változott az eredmény. A 63. percben Rory Hale begyűjtötte második sárga lapját, ezzel 10 emberre fogyatkoztunk, és ez az amiről nem nagyon akarok beszélni, és nem is akarom fölöslegesen ragozni.

A 73. percben Miele talált be, három perccel később pedig Kavanagh, ezzel gyorsan egyenlített a Shamrock. Még valahogy le tudnám nyelni a döntetlent is, de Bolger gondoskodott arról, hogy álmatlan éjszakáim legyenek, a 88. percben ismét a kapuba talált, ezzel megfordította a meccset, és be is állította a végeredményt.

Egyre biztosabb vagyok benne, hogy ez a csapat el van átkozva, vagy csak Írország nem túl kegyes hozzám. A kiállításig mi irányítottunk, két gólos előnyben voltunk, és sikerült az utolsó 20 percben három gólt kapnunk. Ezzel egyetlen pontot sem kaptunk, ismét van egy eltiltottam, és jön a Cork City elleni FAI Cup elődöntő, ahol mindenkire szükségem lenne. Alig várom, hogy vége legyen a szezonnak, lesz mit átgondolnom, átszerveznem… ha addig ez az egész nem kerül az állásomba….