80. rész – Ugyanaz, de mégis más

0
560

80. rész – Ugyanaz, de mégis más

A kupában szerzett két győzelmünk talán elindítja a feltámadást amire várok. Nem kezdek egyelőre bizakodni, mert tényleg nagyon hullámzó a teljesítményünk. Nem tudom mitől függ, a csillagok állásától, vagy a dagálytól, vagy hogy éppen milyen lábbal keltek fel a srácok. Biztató jelek mindenesetre voltak, bár tudom ez nem az első alkalom, de valahol mélyen azért még bízom benne, hogy feltámadunk a bajnoki hajrára.

Ellenfelünk a kiesés ellen küzdő Sligo Rovers lesz. A kupában sikerült két vállra fektetnünk őket, ráadásul akkor idegenben játszottunk, most pedig a saját közönségünk előtt mutathatjuk meg, hogy valóban mi vagyunk a jobb csapat.

Talán kezd egy kicsit unalmas lenni ez a kezdő 11, de úgy látom kezdenek összeállni, így nem akarok belenyúlni az összeállításba. Ráadásul eredményeket is sikerült felmutatniuk, szóval pláne nincs okom változtatni.

Kicsit lassan kezdtünk, egy veszélyes szabadrúgása volt a vendégeknek, ami után Colenak kellett fejjel tisztázni a kapu elől. McHattie lassan híres lesz a veszélyes szabadrúgásairól, és a 17. percben igen jó helyről végezhetett el egyet. Nagyon bíztam benne, hogy ismét sikerül a kapuba tekernie, de most csúnyán célt tévesztett.

A 21. percben Lynch került tiszta lövőhelyzetbe, és nagyon veszélyes lövést engedett el 18 méterről, és nagy szerencsénk hogy nem csapódott le eléggé a labda. A 22. percben McHattie ismét próbálkozott, és ez már jobban is nézett ki, de kaput most sem sikerült találnia. A fejlődés megkérdőjelezhetetlen, még kb 2 próbálkozás és sikerül is betalálnia.

A 30. percben Roy is közel került a gólszerzéshez, McDermott beadása után fejelhetett 3 méterről, de elég kitekeredett helyzetben volt, így nem tudta irányítani a fejest. A 32. percben McDonagh kaszálta el Donelont, a játékvezető pedig azonnali kiállítással díjazta a megmozdulást.

A megítélt szabadrúgáshoz Henderson állt oda, és könyörtelenül a kapuba csavart. Igazi hidegzuhany… Emberhátrány, és rögtön hátrányba is kerülünk. Próbáltunk visszatalálni a meccsbe, Low engedett el egy távoli bombát a 36. percben, de az egyenlítést nem sikerült megszereznünk.

Pár perccel később azonban Low megindult, betört a 16-oson belülre, majd az üresen álló Roy elé talált, aki nagyon higgadtan lőtte ki a hosszú alsót. Az egyenlítés tehát megvan, nyomni kell tovább, egy ilyen ellenfél ellen kell a három pont. A ráadás perceiben egy hatalmas védelmi hiba után ismét gólt szereztek a vendégek, de az asszisztens lendítette a zászlaját, így maradt a döntetlen állás.

Kicsit összekaptuk magunkat a szünetben, de ez csak arra volt elég, hogy unalomba fulladjon a meccs a 69. percig. McEneff karjára pattant a labda, a játékvezető pedig felmutatta neki a második sárga lapját, így ő is idő előtt mehetett az öltözőbe. Kicsit jogtalannak érzem ezt a kiállítást, de nem zuhanhatunk össze, kettős emberhátrányban ki kell húznunk valahogy a maradék 20 percet.

Mondanám, hogy a Sligo vérszemet kapott, de még 9 emberrel is mi voltunk a veszélyesebbek. McDermott elfutása után a középre adott labdát Ronan Hale piszkálta kapura, és Beeney csak nagy szerencsével tudta kitolni a rövid alsóból. A 84. percben ismét a gólszerző Henderson állt a szabadrúgás mögé, és egy kicsit kezdtem félni. Doherty ezúttal hárított, de a kapunk nem szabadult fel teljesen. A szöglet utáni kavarodásban ismét Henderson elé került a labda, akinek a lövése a kapufát találta el. Ez volt a meccs utolsó momentuma, így sikerült egy pontot itthon tartanunk, bár nem tudom ennek örülnöm kellene, vagy bánkódnom miatta.

Nyernünk kellett volna ezt a meccset nem is kérdés. Persze, magunknak okoztuk ezt a nehéz helyzetet. McDonagh hiányát még úgy ahogy el tudtuk volna viselni, és valahogy tudtunk volna fordítani 10 emberrel is, de 9 emberrel már nem volt reális esélyünk, és örülhetünk, hogy egy pontot sikerült itthon tartanunk.

Mindketten megúszták egy szóbeli figyelmeztetéssel, de nagyon nehézbe kerültem ismét. Nem ez volt az első meccs amit 9 emberrel kellett befejeznünk, de nagyon remélem, hogy az utolsó. Két ember pótlása nem könnyű feladat. El is ment nagyjából a négy nap az agyalással, hogy kikkel fogok felállni a Waterford ellen.

Ezúttal utazunk, mégpedig az ötödik helyezett otthonába. Jó lehetőség, hogy egy kicsit feljebb zárkózzunk, de a Sligo elleni meccs után nem tudom mire számítsak. Két nagyon jó játékosomra nem számíthatok, és ha megint favágókként futunk ki, akkor a Waterford nagyon csúnyán elkalapál minket. Én is érdeklődéssel vártam, hogy milyen lábbal keltünk fel, és mire lehetünk képesek a mai találkozón.

Mivel úgyis kezdett unalmas lenni a felállás, ezért változtattam. Meg persze a két eltiltás is erősen indokolttá tette. A Hale testvérek ismét összeállhatnak a kezdő 11-ben. Ronan kikerül a jobb szélre McDonagh helyére, a támadó középpályás szerepét visszakapja Shiels, Low párja pedig Rory Hale lesz McEneff távollétében.

Az első komoly helyzetre a 11. percig kellet várni, amikor egy kontra után Duffus játszotta keresztbe a labdát, Puri pedig lőtt, és Dohertynek kellett bravúrosan hárítania. Viszonylagos csend következett a 32. percig. Nem álltak le teljesen a csapatok, de nem volt igazán komoly helyzet. Ekkor azonban ismét eljátszotta a korábbi figurát a Waterford, ezúttal azonban Puri centikkel a kapu felé durrantott.

A félidő vége felé kezdtek felgyorsulni az események, pontosabban a hazaiak kicsit felgyorsították. A 35. percben Akinede tálalt csatártársa elé, Duffus azonban 6 méterről mellé lőtt hatalmas szerencsénkre. Sikerült az első félidőt kihúznunk az kapott gól nélkül, és egy kis lelket próbáltam önteni a srácokba. Ők is érezték, hogy ez egy szélmalomharc, és nem sok esélyünk van ebből győztesen kijönni, szóval legalább próbáljuk minimalizálni a veszteséget.

Doherty ismét komolyan megdolgozott a fizetéséért, és ennyi idősen nagyon magas  szintű teljesítményt tesz le az asztalra minden meccsen. Az 52. percben egy kontra során Fisk futott el a bal szélen és Keegan csak szabálytalanul tudta megállítani a szélsőt, aki eddigre a 16-oson belülre ért. A megítélt büntetőt Low értékesítette magabiztosan, és ezzel mindenki meglepetésére mi kerültünk előnybe.

Nem élvezhettük azonban sokáig a vezetést, a 60. percben egyenlített a Waterford. Akinede futott el a bal szélen, és ismét megtalálta Duffust, aki ezúttal fejjel nem hibázott. Nagy meglepetésemre nem nehezedett ránk akkora nyomás a második félidőben, mint vártam. Persze nekünk nem volt sok esélyünk megszerezni a győzelmet, de a hazaiaknak sem sikerült a kapuba találniuk, így egy ponttal a zsebünkben utazhatunk haza.

Végig érezhető volt, hogy a Waterford a jobb csapat, így boldogok lehetünk a megszerzett egy ponttal. Mindhárom jobb lett volna, de ne legyünk telhetetlenek. A tabellán egy légüres térben vagyunk. Mögöttünk a kiesés ellen harcolók 12 pont  hátrányban, előttünk pedig a Shamrock Rovers 6 pont előnnyel. Nagyon úgy néz ki, meg kell elégednünk ezzel a 7. pozícióval. Van még hátra hat forduló, szóval még 18 pontot szerezhetünk, de ahhoz egy kisebb csoda kellene. Lehet itt az ideje komolyan ráfeküdni a kupára, de ott sem lesz egyszerű feladatunk, mert a bajnokságban második helyezett Cork City lesz az ellenfelünk. Ráfordultunk tehát a hajrára, már csak el kellene indítanunk.