73. rész – Dávid és Góliát

0
522

73. rész – Dávid és Góliát

A legutóbbi meccsünk után nem lehetünk elégedettek, és elég rosszul sikerült a hangolódás a Rangers elleni Európa Liga meccsre. Az biztos, hogy hazai pályán kezdjük meg a párharcot, és telt házra számítunk. Ez azt jelenti, hogy 3700 ember előtt fogunk megküzdeni a skótokkal. Természetesen a TV is közvetíti a meccsünket, amiből megint befolyik valamennyi pénz a kasszába.

A Rangers kispadján a Liverpool legendája Steven Gerrard ül. Emlékszem tíz évvel ezelőtt még csak TV-ben néztem, ahogy játszik, és bár nem vagyok Liverpool szurkoló mindig is tetszett a játéka. Most pedig tulajdonképpen kollégák vagyunk, és az ő csapata ellen kell felkészítenem a srácaimat.

Egyértelmű, hogy a két csapat teljesen más játékerőt képvisel, így nincsenek is nagy elvárásaim a párharccal kapcsolatban. A skót bajnokság még nem kezdődött el, így egy pár barátságoson kívül még nem játszott meccset a Rangers, mi pedig már túl vagyunk 21 fordulón. Ezt kell megpróbálnunk kihasználni, és akkor talán egy kicsit több esélyünk lehet.

Apróbb változtatások történtek a taktikában, pontosabban a szerepkörök változtak egy kicsit. Lényegében több felfutást kérek a szélső védőktől, és rámegyünk a letámadásra. Ezen a meccsen ez a mentalitás nagyon könnyen visszaüthet, de próbálok arra építeni, amiben jobbak lehetünk, az pedig az erőnlét.

A finomhangoláson kívül nem változtattam semmit, ugyanaz a 11 ember fut ki, mint a Bohemians ellen is, és mielőtt kifutottunk a pályára annyit kértem Fisktől, hogy próbálja meg minél jobban széthúzni a pályát, csináljon területet a társaknak.

A vendégek az elejétől érzékeltették, hogy mi csak kis halak vagyunk ebben a tóban. A második percben Goldson fejesét kellett bravúrosan hárítania Dohertynek.

A 8. percben viszont jött a meglepetés. Ronan Hale nyerte meg a fejpárbajt Barisic ellen, majd Roy elé fejelte a labdát. A csatár nem habozott, kapásból kapura lőtt, és McGregor nem tudott hárítani. A szurkolóink pokoli hangulatot csináltak ezután, és nem gondoltam volna, hogy alig 2700 ember képes ilyen atmoszférát teremteni.

A Rangers megtorpant, mi pedig próbáltuk növelni az előnyünket. A 12. percben Roy maradt üresen, de ezúttal nem volt elég pontos a lövése. A 20. percben McEneff adott munkát McGregornak, de a kapus magabiztosan védte a távoli lövést. Roy nem akart megelégedni egy góllal, a 29. percben ismét tesztelte McGregort, de ismét csak pontatlan volt a lövés.

Fél óra után kezdtek éledezni Gerrard fiai, Katic riogatott távolról, de a labda bőven a kapu fölé szállt. Nem sokkal később Candelas megsérült, majd a félidő vége előtt még Arfield majdnem kiegyenlített.

Az egyenlítés helyett azonban érkezett Roy, aki két gólosra növelte az előnyünket a ráadás perceiben. Legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy két gólos előnyben leszünk a szünetben. Természetesen hatalmas dicséretet kaptak a srácok az első 45 percben mutatott játék után, és reméltem, hogy ez elég lesz a folytatásra.

Meg kell hagyni Gerrard is tud valamit, mert egy teljesen  másik Rangers futott ki a második félidőre. Az 56. percben meg is szerezték a szépítő gólt Morelos révén, majd egy hatalmas rohamot indítottak az egyenlítésért. Tudtam, hogy meg kell próbálnunk kontrázni, és ha abból sikerülne gólt szerezni… nagyon előnyös helyzetbe kerülnénk a továbbjutást illetően.

Így is tettünk, de nem adódott sok lehetőségünk, teljesen a kapunk elé szögeztek minket. Látszott, hogy nincsenek még 100%-os formában, a befejezéseik nagyon pontatlanok voltak. Ez nekünk azonban nagyon jó hír, mert a hátralévő időben már az eredmény nem változott, így hazai pályán sikerült megvernünk a Rangerst!

Igazi Dávid és Góliát csata volt, és a hazai közönség előtt Ally Roy volt a mi parittyánk, amivel sikerült két vállra fektetnünk az óriást. Ebből a győzelemből mindenképpen erőt kell merítenünk, a visszavágó hihetetlenül nehéz lesz az Ibroxban, a bajnokságban pedig itt lenne az ideje felfelé mászni a tabellán.

Nincs sok időnk a következő meccsig, a Sligo Rovers otthonába utazunk, akik a 9. helyen tanyáznak. Nagyon fontos meccs, mindenképpen meg kell nyernünk, hogy ne kelljen hátrafelé pillantanunk a tabellán.

Kezdem azt érezni, hogy itt igazi primadonnákat kaptam. McEneff után, most Rory Hale jött az irodámba. Ő több játéklehetőséget szeretne kapni, ami valahol érthető, ha már a posztján McEneff kifelé kacsintgat a csapatból. Abban maradtunk, hogy a közeljövőben kezdőként lehetőséget fog kapni, hogy megmutathassa mit tud.

Megállás nélkül dolgoztatom a játékosmegfigyelőket, több poszton is szeretnék erősíteni a következő  szezonra, és már most elkezdtem dolgozni McEneff és Doherty pótlásán is. A csapat továbbá kezd hasonlítani egy átjáróházra, a próbajátékosok egymásnak adják át a kilincset az edzőközpont bejáratánál.

Betartom az ígéretemet, Rory Hale ma a kezdőcsapatban kap szerepet Low párjaként, minden más azonban változatlan, az a csapat amelyik legyőzte a Rangerst nem hibázhat akkorát, hogy kikapjon a 9. helyezett ellen. “Megpróbáljuk a labdatartásra helyezni a hangsúlyt”, ez volt a fő utasítás, és emlékeztető mielőtt kifutottunk volna a pályára.

Úgy kezdtük a meccset, ahogy egy EL meccset nyerő csapattól elvárható. Ronan Hale próbálkozott már a harmadik percben, majd Fisk az ötödikben, Roy pedig a kilencedikben. A kapuba ugyan nem sikerült találnunk, de éreztettük a hazaiakkal, hogy a három pont nélkül mi nem megyünk haza.

A hatalmas iramot persze mi sem bírjuk 90 percen keresztül, így következett egy kisebb szünet, ahol a labda járatására helyeztük a hangsúlyt. A 24. percben azonban Fisk góljával megszereztük a vezetést. A Sligo védelme vastagon benne volt a gólban, de ez a legkevésbé sem érdekel, a fő, hogy nálunk az előny.

Nem hagyták annyiban a hazaiak, a 36. percben Cawley megszerezte az egyenlítő gólt. Kezdtem beletörődni, hogy a szünetre döntetlen állás mellett kell vonulnunk, és bár Ronan Hale próbálkozott, nem sikerült a kapuba találnia. Nyomatékosítottam a srácokban, hogy meg kell nyernünk a meccset, a döntetlen nem jó eredmény számunkra. Ők is tisztában voltak ezzel, és a második félidőt még nagyobb erőbedobással kezdtük.

A percek csak teltek, de az áttörés csak nem érkezett meg. A hazaiak ijesztgettek egy pár kontrával, de a kapunkra nem igazán voltak veszélyesek. Eljött a 72. perc, és ismét Roy volt az, aki a kapuba talált. Magam sem értem miért nem játszattam kezdettől fogva ezt a srácot, nagyon fontos gólokat szerez, nagyon jó pillanatokban.

A hazaiakon volt a sor, hogy fussanak az eredmény után, de már nem volt bennük annyi, hogy veszélyes támadásokat építsenek, mi pedig tökéletesen elégedetten tartottuk ezt az eredményt a hármas sípszóig.

A győzelem ellenére maradtunk a 7. helyen, de végre meggyőzően játszottunk, ezt szeretném látni minden meccsünkön, és akkor akár még meg is lehet az a 4. hely, hogy jövőre is próbálkozhassunk az Európa Ligában. Egyelőre idén is versenyben vagyunk, sőt előnyből várhatjuk a pár nap múlva esedékes visszavágót. Valahogyan jó lenne megtartani az előnyt, már csak azt kell kitalálnom, hogyan sikerülhet.